Sál vagy kendő?

Nem tudom pontosan, hogy inkább melyik, mert elég széles ahhoz, hogy akár kendőként is használható legyen, bár én inkább sálként használom pillanatnyilag, és megállja a helyét a mínuszokban is, nagyon puha és finom meleg :o).

A mintára itt bukkantam, annyira megtetszett és az itthon raktáron levő világoskék fonalam is annyira passzolt hozzá, hogy összeszedtem a bátorságomat, és nekiálltam. Közben kiderült, hogy egyáltalán nem olyan bonyolult, mint amilyennek látszik, egy kezdő horgoló is bátran megpróbálkozhat vele.

Tetszik a szabálytalansága, a kis virágok meg egyenesen a szívem csücskei :o).

150 gramm fonalat használtam fel hozzá, és 4,5-es  horgolótűvel horgoltam.

És a nyertes...

Későn fekvő vagyok, úgyhogy még tegnap, éjfél után gyorsan kisorsoltam a blogszülinapi játék szerencsés nyertesét. Mivel Nagyfiú most éppen (életében először, úgyhogy nagyon izgi) a nagyszülőknél tölti a hétvégét, Kislány meg még nem tud kalapból húzni, ezért a random.org-ra bíztam a sorsolást. Beírtam a neveket olyan sorrendben, ahogyan a megjegyzéseket hagytátok, a gép pedig kiadott egy nyertes-sorrendet :o).

A bizonyíték itt lent látható, az első helyezett, azaz a játék nyertese pedig...

Norcsella

Szeretettel gratulálok :o)! 

És hogy mi az ajándék? 

Nos sokat gondolkoztam, hogy mit tudnék varrni táskán kívül :o), aztán eszembe jutott, hogy nem is olyan régen varrtam én néhány Rézi őrangyalt. Egészen pontosan hármat, közülük az egyik, a próbadarab itthon van, egy Spanyolországba került rokonkislányhoz, egy pedig Kriszta barátnőm kislányáé lett Németországban. 

A negyedik pedig Norcselláékhoz fog kerülni :o). 

Innen is üdvözletét küldi az új családjának, és egy címet kér, hogy hova repüljön!

Mindenkinek köszönöm a kedves szavakat és a részvételt, játsszunk ilyet máskor is :o)!

Rövid, gombos

Érdekes, hogy a varrományoknál nem szeretem az UFO-kat. Addig nem kezdek másikba, amíg az éppen aktuálisat be nem fejeztem. A horgolásnál ez valami miatt másképpen alakul: csomó párhuzamosan futó projektem van, egyszer egyikkel, másszor másikkal haladok kicsit. Ez a sál már napok óta csak arra várt, hogy megkapja a színben megfelelő gombját - a gombfelvarrást sajnos egyéb esetekben sem sietem el :D - de ma erőt vettem magamon, és felvarrtam a gombot, úgyhogy most már mutatható állapotba került ez a rövid, elegáns nyakmelegítő.

A mintát Anyahajótól kaptam, tavaly ő ezzel a mintával kötött nekem egy sálat, és én is mindenképpen ki akartam próbálni. Vicces, hogy mennyire más lett a két sál, csak a fonal különbözősége miatt. Szerintem nagyon csinos ezzel a lyukacsossággal.

A másik próbálkozásom, ezúttal a varrógéppel, ez a kis bébicipellő. Már nem tudom, hogy melyikőtök blogjáról jutottam el erre az oldalra, mindenesetre a kis bébicipőt nem hagyhattam ki :o). Zorkának is tetszik, valami csoda folytán ezt nem veszi le magáról rögtön és azonnal, úgyhogy ez már siker. Próbadarab, úgyhogy csak kutyafuttában készült, és az is kiderült, hogy mit változtatnék a szabásmintán legközelebb. És azt hiszem a legközelebbihez inkább valami vékonyabb, puhább textilbőrt fogok használni.

Elkészült a blogjáték nyertesének ajándéka is, és tényleg nem táska lett, de hogy pontosan mi, azt majd holnap meglátjátok :o).

Táskám

 

Nemrég készült ez a táska magamnak, kísérletezem, hogy megtaláljam a számomra legmegfelelőbbet, és hát nem mondom, hogy teljesen elégedett vagyok vele, de majdnem teljesen :o).

Amint látható, nincs rajta semmi különleges díszítés, csak a fedlapja, amit a Kwanderánál nyert textildarabkákból (ezúton is köszönöm :D) válogattam össze. Annyira szépek, jó tapintású, és könnyen varrható anyagok ezek, hogy igazából ilyen textilekből kéne táskákat varrni, ha nem arany áron mérnék őket.

No, és ha most a fedlap után a táska alapanyagára térünk... akkor... igen, ismerős lehet ez az anyag valahonnan... elárulom, hogy a táska Ikeás tányéralátétekből szabódott ki :o). Amikor a terítőimet rendezgettem, bukkantam rá a natúr és kék színű tányéralátétekre, amit még akkor használtunk, amikor kettesben tengettük napjainkat, és senki nem öntötte le kakaóval. Mondanom se kell, hogy textil tányéralátéteknek gyerekek mellett nem sok hasznát vesszük, meg amúgy is csak kettő-kettő volt mindkét színből, úgyhogy feláldoztam őket a táska kedvéért. Nagyon erős, nagyon strapabíró, színtartó anyagok. Zseniálisnak gondolt ötletemet azért a varrógépem nem gondolta annyira zseniálisnak, szenvedett a vastag anyaggal rendesen, de azért ügyesen megvarrta az utolsó öltésig.

Natúr színű hevedert pedig nem kaptam, úgyhogy az itthoni barna készletből lett pántja, és ha már a pántja barna, akkor a bélését is sötétbarna pamutvászonból varrtam, jó nagy zsebekkel.

 

 

Az csak utólag derült ki, hogy színben tökéletesen passzol a tavaly szülinapra kapott anyahajó-sálhoz :o).

 

(Az idei jókívánságokat pedig nagyon köszönöm, édesek-kedvesek vagytok :D!)

Szett készül

Szóval most, hogy a varrógépem gyengélkedik, teljes gőzzel belevetettem magam a horgolásba. A nagykörúti Burda-boltban találtam ezt a nagyon finom, puha fonalat, első látásra szerelem volt. Két szálból szövődik, az egyik egy fényesebb fonal, a másik pedig a puhaságát adó kissé bolyhos. Mondjuk a bolyhossága miatt nehezen találom az aktuális helyet, ahova a horgolótűt kellene bökni, cserébe viszont ha kicsit mellébökök, akkor sincs semmi baj, mert nem látszik :o).

Így készült ez a melegebb sapka Zorkának (aki mellesleg rém elfoglalt üzletasszony módjára keresi azt a számot a telefonomban, amit azonnali hatállyal fel kell hívnia...).

A kabátjához illő sötétrózsaszínnel kereteztem a sapit, és abból van a megkötője is.

És amint lejjebb látszik, még nem vagyok teljesen kész a művel, mert hogy sál is jár majd a sapkához, ennek a horgolása éppen folyamatban van, és ha nagyon szorgalmas leszek, akkor még ma este el is készül. Egy kesztyű lenne még jó, valami kis zsákocska-szerű, ezen még gondolkozom kicsit...

 

Ez pedig a fonal közelről, olyan puha, ölelgetnivaló, mint egy plüssmackó, remélem ez a képről is látszik :o).

 

Szülinapok és játékok

Újabban megsokasodtak a kreatív blogokon a szülinapi játékok. Vicces, hogy ilyen sokan kb. azonos időben kezdtünk el blogolni, és immár egy éve gyönyörködünk egymás alkotásaiban, veszünk részt kinél kisebb, kinél nagyobb mértékben a hétköznapokban :o).

Az első örömteli bejelentenivalóm, hogy az egyik szülinapi játékban én lettem a befutó, egészen pontosan hordosv blogján nyertem egy horgolt angyalkát, aminek hihetetlenül örülök, és nagyon köszönök!

Az angyalkám kb. így fog kinézni, és ígérem, nagyon jó helye lesz nálunk :o). (A kép hordosv blogjáról származik.)

És ha már a szülinapos játékoknál tartunk, én sem maradhatok ki a sorból. Igaz, a blogom már elmúlt egy éves, de eredetileg szkreppelős blognak indult, és az elején szkreppelt képek láthatók, a varrásba való átmenet tavaly október végén kezdődött. Pontosan október 31-én készítettem el életem első patchwork blokkját, innen indult el a fertőzés :o). Úgyhogy lassan egy éves varrós múlttal büszkélkedhetek. Addig még egy másik szülinap is lesz, nem mondom meg, hogy hányadik, de kerek :o), úgyhogy ezennel egy dupla szülinapi játékot hirdetek! A feltétel a szokásos: ennél a bejegyzésnél kéretik október 31. éjfélig egy kommentet hagyni.

Az ajándék pedig hadd maradjon meglepetés (... ááá, nem táska :D)!

Horgolda

Újabban megint horgolásra adtam a fejem csekélyke kis szabadidőmben, és be kell vallanom, egyre jobban élvezem, és mindig rácsodálkozom, hogy mennyire jó kiegészítő hobbi a varrás mellett. Jó esténként a meleg radiátornál (igen, tudom, hogy sokkal romantikusabb lenne kandallót, vagy cserépkályhát írni, de hát nálunk csak radiátorok vannak :D), szóval jó a meleg szobában bekucorodni a fotelbe, és csak horgolni-horgolni, miközben a háttérben a templomunk orgonájának hangját megörökítő CD szól...

Egy baj van csak a horgolással: a Zorkának szánt sapkák egy este alatt készen vannak, és hát olyan sokra nincs szüksége a Lánynak, mást meg még nem nagyon tudok horgolni (a korábban eltervezett takaró túl nagy falat még nekem), úgyhogy a férjem mondta is, hogy mivel úgyis csak a tevékenység a lényeg, vesz nekem egy nagy gombolyag fonalat, aztán horgoljak és bontsak, horgolja és bontsak, ezzel tudom leginkább kímélni a családi kasszát. Persze azért nem haragudott, hogy tegnap egy újabb adag pihe-puha rózsaszín fonalcsodával gazdagodott a készletem, amiből sapka és sál van tervben, kinek másnak, mint a Másodszülöttnek.

Azért emellett varrtam is egy újabb táskát magamnak, mert rá kellett döbbennem, hogy én egy örök elégedetlen táskatulajdonos vagyok, egyik táska ezért, másik azért nem az igazi, úgyhogy még keresem a magam számára ideálisat, de nem adom fel a reményt, hogy egyszer meg fogom találni. A kísérletezgetés most szünetel ugyan egy időre, mert a gép szervizben van, még jó, hogy a garanciális időn belül kezdett el vibrálni a lámpája. De legalább minden egyéb kísértés nélkül babrálhatok a fonalaimmal :D.

Amúgy ha valakinek van ötlete fiúknak való horgolt sapira, örömmel fogadom... :D.

És kész :o)

Rózsaszín szegélyt kapott...

...és hogy a hátlapja se maradjon virágözön nélkül, ott a tűzés lett virágindás.

 

Hatalmas élmény, hogy elkészült, a varrást is élveztem, de azért most nem fognék bele egy újabb nagy darabba :o). Úgyhogy Daninak sajnos várnia kell a saját, autókkal díszített takarójára - igen, benyújtotta az igényét ő is egy takaróra, autósra, hiába próbáltam meggyőzni, hogy neki viszont falvédője van, ami Zorkának nincs - ő úgy gondolja, hogy ami a tesójának jár, az neki is, és csak azért nem tette rá a kezét erre a virágosra, mert a virágos az "jányoknak vajó" :o).

 

Kis tulajdonosa már használatba is vette, jóízűen szuszog rajta :D.

Virágoskert

Amikor már éppen elraknám a varrógépet valahova a szekrény mélyére, mert úgyse jutok soha hozzá most, hogy elkezdtem kicsit dolgozgatni, akkor jön valami annyira inspiratív, hogy mégiscsak muszáj valahogy időt szakítanom a varrásra...

A héten kaptam egy levelet egy kedves foltvarrótól, és a levelében mellékelt néhány fotót ebből a blogból. Hát, hosszú percekig nézegettem elbűvölve a rengeteg szépséget, és akkor már tervben volt, hogy majd varrok Zorkának egy melegebb téli babatakarót, de amikor megláttam ezen a blogon a virágoskerteket, akkor már tudtam, hogy az a takaró nem egyszer valamikor lesz, hanem MOST, és nem akármilyen, hanem ilyen virágmotívumos.

Három napja minden lopott szabadidőmben ezt csinálom, pillanatnyilag kb. háromnegyed részben készen van, még a hátlapozás hiányzik, meg a körbeszegés. Mondjuk az is lesz még egy jó adag munka, ugyanis úgy tervezem, hogy a hátlapot is összekukacolom vliessel, mint ahogyan a virágos előlap is már ebben az állapotban van, és a két vliessel összekukacolt lapot varrom majd egymáshoz, és szegem körbe. Azért gondoltam erre a megoldásra, mert viszonylag vékony vliesem van csak itthon, ami ugye vastag babatakarónak önmagában nem éppen ideális, a varrás meg nem várhat addig, amíg vastagabb vliest sikerül beszereznem :D, úgyhogy két réteg vékonnyal egyeztem ki. Ez azért is jó (legalábbis én úgy képzelem, hogy jó lesz), mert az előlap-vlies-hátlap összekukacolása úgyse sikerült volna ráncok nélkül, így meg a ráncosodás problémáját sikerült áthidalni. Legalábbis remélem :o).

Kb. 110*75 cm, 26 virágot applikáltam rá, először kétoldalas ragasztófátyollal ráragasztva, majd szabad gépi tűzéssel körbevarrva. A virágok szárát is szabad gépi tűztem, majd a virágok közötti helyet apró kukacolással varrtam körbe. Nem kicsit van izomlázam :o).

A kukacolás egyenletességéről inkább nem beszélnék, ma már a végét úgy csináltam, hogy Dani is ott állt mellettem, és egyfolytában a karomat simogatta "Anya, megsimizlek, jó?", ezek után meg ugye nem lehet haragudni, meg ráripakodni a gyerekre, hogy "Ne löködd már a kezem!" :D, úgyhogy legalább majd évek múlva is fogom tudni, hogy az, meg az, meg az a görbület ott azért ilyen fura, mert a fiam éppen ellenállhatatlan késztetést érzett a kezem simogatására :o).

 

Ha elkészülök vele - remélem minél előbb - akkor még majd mutatom :o).

Tüskéshátú

Igen, továbbra is a barna szín van nálam a porondon, megfertőződtem a barnával, és nem tudok ellene tenni :o).

Ezúttal egy süni került a könnyű kis őszi, csipkés táska elejére. A változás még annyi az előzőekhez képest, hogy a hevederes vállpánt ezen a táskán állítható, és a belső zseb mellé még egy kulcstartó karabiner is került.

 

És ha minden jól megy, akkor még ma este elkezdem a hasonló stílusú saját táskám megvarrását is, mert a hétvégén elutazunk, és az ugye már nem újdonság, hogy nincs egy rongyom se :o), de hogy nincs egy normális táskám, az már aztán igazán szégyen. 

  

Az viszont külön öröm, hogy a város, ahova megyünk, "Die Textilstadt" néven fut, ezt csak tegnap fedeztem fel, amikor az interneten kutakodtam kicsit, hogy mégis hova megyünk - szóval a baráti találkozásnak eddig is nagyon örültem, de hogy ez ráadásul egy olyan városban lesz, ahol különösen is nagy az esélye textiles boltok előfordulásának, hát, ez rendesen megdobogtatja a szívem :o).

 

A sünis táska pedig hamarosan a boltomban :o)!

Cirmos

A tegnapi mackós mintájára készült, azzal a különbséggel, hogy egy kunkori farkú cica díszíti az elejét, aki egy, a csipkével és a fülekkel harmonizáló, krémszínű szatén szalagocskát is kapott a nyakába. Kísérletezgetek, hogy a figurákat hogyan tudnám a legjobban (nekem leginkább tetszően :D) felapplikálni a táskákra, most azt a megoldást választottam, hogy egy filcdarabra hímzem a mintát, és aztán a filccel együtt varrom a táska elejére.

 

Egy barátnőmnek készült ajándékba, ha jól emlékszem, szereti a cicákat :o).

Belülre ezúttal a jól bevált mágneszár került, és persze egy csipkés zseb.

Ismét mackós

Rég jelentkeztem, és ennek az az oka, hogy az utóbbi időben nem nagyon jutottam varrógép közelébe. Amióta óvodás a Nagyobbik, rendkívül elfoglalt vagyok :o). De tényleg, most valahogy úgy tűnik, hogy egy gyerekkel strapásabb itthon lenni, mint kettővel, pláne, ha az az egy már nem alszik délelőtt, és míg korábban azért legalább szabni tudtam a gyerekek mellett, most semmivel nem haladok, Zorka annyira ragaszkodik hozzá, hogy vele, és csak vele foglalkozzam :o). Persze jó is ez így, nem panasz volt, csak a magyarázata annak, hogy mostanában miért nem frissül a blogom.

Aztán, mivel azért vannak megrendelések, tegnap leporoltam a varrógépet, megvarrtam az ovisszettet Áronnak, és ahogy az már lenni szokott ilyenkor, nem tudtam leállni, és még pluszban ez a táska is megszületett. Ez is már egy régebbi ígéretem volt, mackórajongó család anyatagjának, és csak azért húzódott ilyen soká a megvarrása, mert a kedves blogbarátnő zippel záródó táskát kért :o). Én meg nem akartam égetni magam azzal, hogy olyat nem tudok, úgyhogy nekiveselkedtem, jóóóó sokáig tanulmányoztam Colette egyik táskaleírását, amiben a zipp bevarrásáról is szó esik, és hát sikeresen létrejött életem első zippel záródó tasija. Nem mondom, hogy nem lehet tökéletesíteni még a technikán, de alapvetően rendben van a zipp, és használható a táska, úgyhogy most örülök nagyon :o).

A kockás anyag a fő-fő kedvenc azok közül az anyagok közül, amiket még két hete az anyagbeszerző túrámon vettem, és mivel nagyon megszerettem ezt a csipkével való kombinálást is, ez a táska is csipkés lett, elöl-hátul, plusz a belső zsebe szélénél.

Vállpántjához sötétbarna hevedert használtam, Kdattától kaptam az ötletet, hogy hol lehet színes hevederekre szert tenni, úgyhogy ennek is nagyon örülök, az örökös vállpánt-problémámra (tudniillik, hogy azt nem nagyon szeretek csinálni... :D) ez egy egyszerű és nagyszerű megoldás.

És mivel imádom ezt a táskát, amíg alszik az aprónép, gyorsan kiszabom a következőt is :o).