Kishölgynek...

... varrtam ma egész nap. Először is a Piroska-jelmezt, amit nem olyan szívesen hord, különös tekintettel a piros-pöttyös kendőre, de azért még ezt a dolgot szombatig megbeszéljük :o).

A jelmez után pedig ez a hálózsák következett. Pár napja az Ikeában akartam venni neki hálózsákot, aztán a férjem állította, hogy tudok én olyat varrni is, hiába bizonygattam az ellenkezőjét. Szóval a hálózsák helyett egy zöld (igen, rikítózöld, mert most éppen az évi rendes zöldhiányomban szenvedek, pedig amúgy abszolút nem színem...) polár takaró került a kosarunkba (helyesebben a Nagy Sárga Táskába :D). Ma pedig rátettem a régi hálózsákját, körbevágtam, belevarrtam egy zippet, csinosítgattam kicsit, és valóban sokkal jobb lett, mint a gyári :o). Mondjuk a zipp-bevarrásra nem vagyok büszke, mert akárhogy is igyekeztem, hullámos lett (gondolom, mert a polár viszonylag nyúlós anyag), úgyhogy ezt ne tessék észrevenni a képen.

Volt itthon egy pici rózsaszín babatakarónk, viszonylag kibolyhosodva, abból vágtam ki az applikációkat. A zöld polár takaró széle pedig hullámos-lyukacsos díszítésű, annak egy darabkája került a virág közepébe.
Szerintem Zorka szépeket fog álmodni benne :o).

Mielőtt még nekiállnék Piroska jelmezt varrni...

... gyorsan befejeztem ezt a szintén már napok óta kiszabva álló farmerszatyrot.

 

Meskapolcra vándorolt ez is.

És akkor most már tényleg nem halogathatom tovább a kis Piroskám farsangi öltözetét :o).

Nem tudok türkizt fényképezni...

... úgyhogy most el is vagyok kenődve, mert ennek az újabb lógókás szatyornak pont az a lényege, hogy annyira jól néz ki a türkiz kord, és annyira jól passzol hozzá az újabban kedvenc mintás anyag, hogy kifejezetten a színe miatt volt élvezetes varrni, és pont az igazi színét nem tudom megmutatni.

Már egy ideje ki volt szabva néhány szatyor, de most ezek hátrébb kerültek a sorban a jelmezvarró-láz miatt - jövő héten lesz az ovis jelmezbál, és Dani Robin Hood-vadászbácsi lesz, ahhoz próbáltam valami öltözéket összehozni. 

De aztán ma délben annyit kellett várnom a családra - ilyenkor vasárnap rendszerint bébiszittelősben vannak a gyerekeink, és a zapjuk megy értük - szóval vártam, vártam hogy végre megérkezzenek az ebédre, s amíg várakoztam, szépen összevarrtam ezt a szatyrot. Mire megjöttek, készen is lett :o).

Csak az a türkiz, az a szuperjó türkiz nem látszik rendesen, bár itt az alsó képen talán már kicsit lehet sejteni...

Több kép is van itt.

Ügyeskönyv

Gondolkoztam, hogy milyen címet adjak az angol nyelvterületen busy book néven futó kreálmánynak; aztán végül az Ügyeskönyv elnevezés mellett tettem le a voksot. 

Még december elején keresett meg egy anyuka, fellelkesülve az akkoriban varrott babaháztól, hogy nem tudnék-e az ovis gyerkőceinek egy foglalkoztató könyvet varrni. Kaptam képeket, linkeket, megnézegettem, hogy miről van szó, és végül elvállaltam az igencsak kihívás jellegű feladatot.

Napok óta készülget a könyv, aztán ma reggel leültem a varrógép mellé, hogy befejezzem. Nem főztem, nem takarítottam, Zorka az alapellátáson kívül másban nem részesült ma :), így lett készen a könyv a késő délutáni órákban. Magam se gondoltam, hogy ennyire szöszölős munka lesz, és bár Dani csorgatja a nyálát egy saját Ügyeskönyv után, nem tudom, mikor pihenem ki annyira a fáradalmakat, hogy egy sajátnak nekiálljak :).

Na, de az a lényeg, hogy ez készen van, és mielőbb indulhat leendő kis tulajdonosaihoz :).

Az elején egy már ismerős macifej, és a könyv címe látható. Oké, elég bizarr, hogy a maci fejéből jön ki az a gumi, amivel össze lehet gombolni a könyvet, ez volt az utolsó oldal, amit csináltam, és sehogy se jutott eszembe jobb megoldás, úgyhogy remélem ezt elnézik nekem majd a Fiúk :o). 

A hátulján egy nagy levél foglal helyet, középen zippzározható, és ha kinyitjuk a zippet...

... naná, hogy egy kis katicával találjuk szembe magunkat :o).

Az egyik belső oldalon négy virág található, amire színegyeztetés után gombolható a megfelelő színű köröcske, mellette a cipőfűzést és a masnikötést gyakorolhatjuk.

Egyet kell csak lapozni a kis öltöztethető figurákig, egy fiús és egy lányos figurát varrtam az oldalra, valamint néhány kis ruhadarabot, ami tépőzárral illeszthető a babaformákra. Az éppen nem használt ruhákat szintén tépőzárazhatjuk az oldal aljára, hogy el ne kallódjanak. Az öltöztetős játék mellett egy fűzögetős feladat került a könyvbe.

Készült egy olyan oldal is, ahol kapcsokkal, karabinerrel és azzal a húzogatóval, aminek a pontos nevét nem tudom, lehet játszani. Aztán négy kis zsebbe kell belerakni a megfelelő számú gyöngyöt-gombot.

Összesen nyolc oldal, méretileg 20*20 cm, és úgy örülök, hogy készen van :o).

Aztán, hogy a Sajátok se maradjanak ki minden jóból, gyorsan gyártottam egy fűzögethetős halacskát némi maradék textilbőrből, tényleg magán hordozza a gyors munka jeleit, és még szép színes cipőfűzőket is venni kell hozzá, de azért értékelték a Kismancsok az erőfeszítéseimet :o).

Ja, és azért halacska, mert ugye Dani jele az oviban halacska, és azóta mindennek halacskásnak kell lenni :o).

Szia Ági :o)!

És persze sziasztok Többiek :o)!

Szóval az elmúlt két nap az elmaradt karácsonyi ajándékok pótlásáról szólt. Hangsúlyozom, nem a 2010-es karácsonyra varrok már most (bár lehet, hogy érdemes lenne elkezdeni, akkor nem lennék decemberben annyira elmaradva, mint most voltam...), ezek az ajándékok még a 2009-es karácsonnyal kapcsolatosak. 

Vannak ugyanis olyan családtagok, akikkel még nem sikerült együtt ünnepelni. De igyekszünk húsvétig pótolni :o). 

Aztán vannak családtagok, akikkel találkoztunk ugyan, és a kezükbe nyomtuk az ajándékuk 50%-át, hogy a másik fele majd az év elején érkezik. 

Nos, egy ilyen elmaradt félajándék ez a táska is Áginak :o)

Nem lesz nagy meglepetés, mert egyrészt megmutatom most :o), másrészt megbeszéltük, hogy milyet szeretne, harmadrészt varrtam már pár ehhez hasonló táskát. Az egyiket magamnak, a másikat pedig a Sógornőmnek. De majd nem megyünk együtt sétálni :o).

A másik karácsonyi-ajándék-elmaradás egy Rézi, pink csíkosban. Ilyen is készült már egyszer, ha minden igaz, az első kísérleti Rézi volt ezekből az anyagokból, de az ugye csak kísérlet volt, és mint ilyen kishibás, a szekrény mélyén várja sorsának jobbra fordulását. Viszont ezeket az anyagokat annyira szeretem, hogy muszáj volt egy nemkísérleti Rézit is varrnom belőlük.

Amikor kis Unokahúgunk szülinapjára mentünk, még december elején, akkor vittük ugye az ajándékot, meg mellé kis dekorációnak egy mézeskalács angyalkát. Na, hát amikor az angyalkát megkapta, akkor már a főajándék nem is volt lényeg, csak az angyalt nézte elbűvölve, úgyhogy azt hiszem Pink Rézi Angyallal nem nagyon foghatunk mellé, vagy legalábbis remélem, hogy az angyalmánia azóta sem hagyott alább :o)

 

És akkor most gyorsan leírom azt is, hogy az előbb majdnem szívinfarktust kaptam, mert a géptől pont a templomra látok, aminek a tetejéről nagy dübörgés közepette most úgy egyben lezúdult kb. 20 cm hó. Szép lett volna ott állni :o).

Zelefántos

Amikor felkérés érkezett egy elefántos táskára, bevallom, először kicsit megszeppentem, mert nem hiába nem volt nekem eddig elefántos táskám: hiába próbálgattam elefántot rajzolni, egyik verzió se nőtt a szívemhez.  Először próbáltam a kedves Megrendelőt megkörnyékezni, hogy mi lenne, ha ő rajzolna egyet, hogy biztos olyan legyen, mint amilyenre gondolt, de a kedves Megrendelő rám hagyta a rajzolást, úgyhogy kénytelen voltam magamra hagyatkozni :D. Ültem is a témán jó sokat, még karácsony előtt jött a megrendelés, (öhhm...) de az a lényeg, hogy végül sikerült egy olyan elefántot rajzolni, ami tetszik is, meg egyszerű az applikálása is, úgyhogy ami késik nem múlik: testet öltött a piros elefántos tasi, és ha minden igaz, ma már útra is kel a gazdájához. 

Íme ő:

És nem semmi eredményeket értem el a tegnapi varrogatás során: elkészült a Sógornőjelöltem (vagy hogy is hívják a férjem tesójának a barátnőjét :D?) karácsonyi ajándéka is, szintén egy táska, ami fotózásra vár. És nehogy azt higgyétek, hogy a karácsony nálunk ezzel már le is zárult: még ma is karácsonyi ajándékot fogok varrni, ezúttal az Unokahúgomnak. Aztán ha ezzel készen leszek, akkor talán már megérkezhetek a való időbe, és elkezdhetem az elmaradások után a 2010-es varrnivalókat.

Varrógép beüzemelve

Több régi terv is testet öltött ebben a mai táskában.

Egyrészt már régóta szerettem volna valami farmerrel kombinált táskát varrni, hozzám hasonló farmermániásoknak.

Aztán már régóta gondolkoztam azon, hogy a táskákat díszítő figurák ne applikációként, hanem lógóka formájában kapjanak helyet a táskákon.

Végül pedig egy olyan táskában gondolkoztam, ahol a díszítő figura nem olyan feltűnően nagy, de mégis ott van.

Ezek jegyében született az alábbi bevásárlószatyor :o)

Mivel a katica itt csak 5 cm magas, nagyon nehéz lett volna varrógéppel megrajzolni, így egyszerűen transzferpapírra nyomtattam az ábrát, rávasaltam egy világoskék vászondarabra, azt rávarrtam a tarka anyagra, majd egy sötétbarna filckörre, és lógóka formában kapott a szatyron helyet.

40*32 cm-es, sok mindennel megpakolható strapabíró darab, mondanám, hogy már a Meskán, de már nincs ott :o).

Újra itt...

... a dolgos ünnepnapok után :o)! És ha már ez az év első bejegyzése, hadd kívánjak Mindenkinek boldogságos új évet, kicsit késve, de annál nagyobb szeretettel!

Érdekesen alakul ez a 2010-es év, be kell vallanom, hogy a karácsonyi ajándékok óta semmiféle kreatívkodásra nem futotta, a varrógépem csendesen pihen, és bár volt néhány kísértő pillanat, hogy megbontsak egy-egy gombolyag jobb fajta fonalat, azért uralkodtam magamon - végülis az a fonal még karácsonyi ajándékként átadásra vár Fonalkedvelő Családtag számára :o).

Szóval nem varrok, és nem horgolok, viszont ez alatt a 12 nap alatt elkezdtem egy jó és egy kevésbé jó könyvet, Scrabble-ben kétszer megvertem a férjem, láttam néhány jó filmet, kétszer voltam moziban - és igen, az egyik az Avatar volt, és tényleg jó :o) -, elkezdtem belemélyedni a fotózás rejtelmeibe, hogy ne csak úgy kattogtassak a géppel, hanem legyen mögötte valami tudás (egyébként ezt akár a 2010-es év egyik projektjének is kikiálthatom: szeretnék megtanulni fotózni), és naponta többször építek fasínekből kacskaringós vasúti pályát, és élvezem :D. És amellett, hogy az ünnepnapok a mi házunk táján tényleg dolgosak, ez a sok egyéb teljesen ki is töltötte a napokat.

Azért majd lassan illene visszarázódni a varrós hétköznapokba, van még táskára várakozó megrendelő, táskára váró családtag, és magamnak se ártana egy új táska az új kabátomhoz, úgyhogy megyek is, és rendet rakok az anyagaim között, mindig olyankor jön az ihlet :o).

És hogy azért ne legyen teljesen képtelen ez a bejegyzés, két olyan szett, amit még nem mutattam: az első egy kedves Megrendelőmnek és az Édesanyjának készült, a másik pedig a karácsonyi húzogatós játékban a páromé, Dité lett :o).

 

Textilfenyők - lépésről lépésre

Így készítem én :o)

1. Kiszabok 4 db negyedfélkört. Egy nagyot, egy kisebbet, egy még kisebbet és egy legkisebbet :o). A legnagyobból kiszabok még egyet, az lesz a fenyő belseje. Ezen kívül már csak egy vliesdarabot kell kiszabnom, szintén a legnagyobb negyedfélkör méretében.

2. Egymásra rakom a fenyő külső részét: azaz a vliesréteget, és a négy egyre kisebbedő negyedkörömet. Keresek a gépemen valami hímzőmintát, vagy cikkcakkot, és a legkisebb negyedkörtől kezdve haladok a nagyobbak felé, minden réteget levarrva. Ezzel el is készült a fenyőm külseje. (Én ezeknél a fenyőknél címkéket használtam díszítésnek, a varrás közben azokat is odavarrtam a rétegek közé, de tetszőlegesen díszíthetők gombokkal, gyöngyökkel, csipkével is.)

 

3. A kilógó vliest levagdosom a negyedköröm széléről, majd az egyenes oldala mentén összevarrom, és ezzel meg is kapom a fenyőfához szükséges kúpformát. Kifordítom, szinte már készen is van :o).

4. A bélésnek kiszabott legnagyobb negyedkört is összevarrom az egyenes oldala mentén, ügyelve arra, hogy maradjon egy kis rés a későbbi kifordításhoz. A bélésnek szánt kúpot azonban nem fordítom ki, hanem visszájával kifelé ráhúzom a fenyőkülsőre... (a varrás mindkét rétegnél ugyanoda kerüljön!)

 

5. ...és a köralap mentén összevarrom a két réteget, majd a bélésen hagyott résen keresztül kifordítom a fenyőt.

6. Bevarrom a rést, a bélést beleigazgatom a fenyő belsejébe, és az alsó köralap mentén letűzöm.

 

Karácsonyig még van pár nap, sok sikert hozzá :o)!

Szóval a karácsonyi címkék...

... nem egy karácsonyi koszorúra kerültek, bár arra is kerülhettek volna... :D

... hanem a textilfenyőcskéket díszítik...

... amik ezúttal ajándékok kísérői lesznek. Ha már nem sikerült mindenkinek eská karácsonyi ajándékot készíteni - pedig úgy terveztem -, legalább az ajándékkísérő legyen valami varrott apróság.

Ami aztán a karácsonyfát is díszítheti, vagy csak egyszerűen álldogálhat a karácsonyi asztalon...

Karácsonyi címkegyárrá...

... alakult ma délelőtt (na, jó, csak egy órácskára :D) a lakás.

És hogy hova kerülnek a címkék?

Hamarosan kiderül :o)!

A ma reggeli hóesésben...

... az én csomagom is útrakelt... :o)!

Ez pedig itt egy kis karácsonyi hangulat, minden reklámtól függetlenül (és igazából a kliptől is, de klip nélküli verziót nem találtam...)