... mosollyal öltve

Mackópárna a Medvefülűeknek

2011-03-24T04:54:00.000-07:00

Biztosan sokaknak cseng ismerősen Lepkevár neve, és az ő kedves családi blogja, amelyben három, köztudottan medverajongó Apróság hétköznapjait örökíti meg rendkívül szórakoztatóan.

Gyöngyivel még a gyerekblogjaink kezdetére nyúlik vissza a barátságunk: először csak kommentelgettünk egymásnak, aztán személyesen is találkoztunk, és azóta már hagyománnyá vált, hogy az évi rendes medvelátogatást a veresegyházi medveparkban is közösen ejtjük meg :).

A három kis Medvefülűnek készült hosszú autóutakhoz ez a három nyakpárna:

Az az igazság, hogy nyakpárna ügyben nincsenek túl jó tapasztalataim: eddig két boltit próbáltunk, de egyik se vált be: a gyerekek feje párnától függetlenül billegett az autóban erre-arra. De hát hogyne billegett volna, amikor a párna hátul is ugyanolyan vastag volt, mint kétoldalt, és így előre tolta a gyerekek fejét.

Ezen próbált változtatni néhány gyártó, és megalkották azt a nyakpárnát, ami hátul egészen keskeny, azaz nem tolja előre a kis buksikat, oldalt viszont jó vastag, ami elvileg megakadályozza, hogy előre dőljenek.

Én pedig jó sokáig nézegettem ezeknek az újfajta párnáknak a képét, és megrajzoltam magamnak az én párnám szabásmintáját.

A párnákat styroport golyókkal, és egy kis tépett vliessel töltöttem.

Ha szeretnétek látni, hogy hogyan is néznek ki a kis tulajdonosok nyakában, akkor ide kattintsatok :)!
Ezekhez hasonló jópofa párnákat pedig Lidércke meska-boltjában is találhattok :)!

Amúgy pedig Limara péksége engem is elvarázsolt, mostanában szorgalmasan sütök-főzök a blog receptjei alapján, és eddig minden nagyon finomra sikeredett. A legmutatósabb, amit eddig megsütöttem, az a Napraforgó, ha a többit nem is, ezt muszáj volt lefényképeznem :)

És mivel itt a tavasz, a lakásdíszítést is át kellett gondolni: idén piros csíkos szívecskék kerültek a konyhaablakba, és terítőt is ugyanebből az anyagból varrtam az asztalunkra.

Versenyautós szett

2011-02-24T05:24:00.000-08:00

Egy régi osztálytársam kisfiának készült ez a sapka-sál szett.

Nagyon szeretem ezt a sapkaformát, egyszerű a varrása, fiús is meg lányos is lehet díszítéstől függően, és nem kell azon aggódni, hogy megfázik a gyermek füle :). Zorkának és Daninak is van ilyen típusú sapija, és nagyon bevált.

Ezen a szetten a díszítést - a matrjoskás táskához hasonlóan - a szalag adja (mondtam már, hogy Pippilottától nemrég érkezett egy csomagom?), különböző járgányok sorjáznak a sálon, a sapka pedig egy versenyautós "címkét" kapott.

Hordja egészséggel a kis Péter :)!

Amúgy pedig nagy munkában vagyok (mondjuk már a végén): nem fogjátok kitalálni mik lesznek a gyerekeim a jelmezbálban.... :D!

Tízperces babaház

2011-02-23T03:40:00.000-08:00

A mai délelőtt a rendrakás jegyében telt, és ahogy a tartós-tej-tartó-kartont összehajtogattam, hogy a többi hulladék karton közé tegyem, egy pillanatra bevillant, hogy milyen jó kis tetőt lehet belőle készíteni - próbáltam memorizálni, hogy amikor majd kétségbeesetten keresek tetőt valamihez, a tejkarton eszembe jusson. Aztán kézbe vettem egy másik tejtartót is, és azt már nem is lapítottam össze, mert rögtön megvolt az az alap, amihez én tetőt keresnék :).

Elő a sniccerrel: vágtam rá pár ablakot, meg ajtót, vastag ragasztószalaggal egymásra erősítettem a tetőteret és az alsó szintet, és már készen is volt a babaház.

Aztán persze ilyenkor megindul az ember fantáziája, hogy hányféleképpen lehetne díszíteni, festeni, rajzolni, különböző helyes kis ablakkereteket vágni rá, magát a tejkarton is méretre szabni, hogy kevésbé legyen istálló jellege a háznak, sőt, több tejkartonból többszintes babaházat építeni - de az akkor már nem a tízperces verzió lenne :). Nekem meg most csak annyi időm volt, amíg felforrt a víz a túrógombóchoz.

Ennél az első darabnál amúgy is számítanom kell rá, hogy a csipetcsapat tesztelni fogja a maga módján, úgyhogy inkább majd akkor csinálok egy igazi szépet, amikor már nem lesz érdekes számukra, hogy mi történik ha ráállnak :).

Zorka kedvenc elfoglaltsága mostanság, hogy duplofigurákkal szerepjátékozik, és hogy most az egyik duplocsaládnak lett egy igazi nagy családi háza, a lányomat rendkívül boldoggá tette :).

Táska matrjoskával

2011-02-20T11:51:00.000-08:00

A héten olyasmi történt, mint még soha: fiúgyermekkel kettecskén utazunk el Nagymamához welnesshetezni (inclusiv intenzív fogorvosi kezelés :D). A pakolásnál komoly bajban voltam: egyetlen használható bőröndünk négyszemélyes, és méreteiből adódóan leginkább csak arra jó, hogy lecipeljük az autóig, majd a csomagtartóban utazzon a célállomásig, és nem arra, hogy tömegközlekedjek vele, plusz még egy gyerekkel. Az utolsó pillanatban aztán (mert ugye az utolsó pillanatban lett világos számomra, hogy nem tudok mibe pakolni) sikerült kölcsönkérni egy méreteiben barátságos húzóst, ám még ekkor is hiányzott pont az a méretű táska, amibe a buszon fel tudom vinni az utastérbe a mesekönyv-autó-társas-kaja-üdítő szettet. Végre szükségem lett egy táskára :)! Fel is villanyozott annyira a gondolat, hogy gyorsan kiszabtam, ám a varrásra már sajnos nem jutott idő, mivel az indulás előtti éjszaka mégiscsak az alvás mellett döntöttem. Azért ennek ellenére ettünk is, ittunk is, meg mesét is olvastunk az úton, és most hogy újra itthon vagyok, sikerült befejezni a táskát is.

A főszereplő persze a szalag, ami a Pippilottától rendelt csomag egyik kedvenc darabja. Ez a szalagos-színes stílus pedig német blogokon tetszett meg, ahol az enyémnél sokkal színesebb-mintásabb-szalagosabb táskák születnek, bár félek, hogy ez a túldíszítettség is az a kategória, ami másokon tetszik, magam viszont - visszafogottabb lévén - nem túl gyakran hordanám. Azért remélem, hogy ennél a táskánál sikerült még a tűréshatáromon belül maradnom, és nem csak nézegetni fogom :D.

Amúgy ezek az aktuálisan hordott táskáim: a válltáska és a szatyor még ősszel készültek. A kis utazótáskával teljes lett a szett :).

A szalagból pedig pont akkora darab maradt, hogy még egy kulcstartóra is futotta:

Hamarosan...

2011-02-11T23:54:00.000-08:00

...kettőre növekszik a családunkban fellelhető óvodások száma :). És az Újdonsültnek virág lesz a jele, aminél jobbat ugye varrós anyuka el se képzelhet :).

Márciusban kezdődik a szoktatás: neki az óvodához, nekem a gondolathoz - és azt hiszem az övé lesz az egyszerűbb :).

Robotos

2011-02-09T12:08:00.000-08:00

A kis applikált robot eredetileg ugyan nem volt a tervek között, de így utólag már örülök neki, végülis egészen szerethető :).

Eredetileg viszont nem terveztem semmiféle mintát erre a felsőre, csak miután meggyőztem magam, hogy a lila csíkost igenis fiúk is felvehetik, és ezért nagy bátran belevágtam a lila csíkosba, derült ki, hogy pont annyi anyag hiányzik, amennyi az ujja béléséhez kell, így nyilvánvalóvá lett, hogy valami más anyagot is fel kell használnom ehhez a pólóhoz, és ha már így alakult, akkor úgy láttam jónak, hogy ne csak az ujjának a bélése legyen sárga, hanem legyen rajta még valami sárga: hát így történt, hogy mégiscsak minta került a póló elejére, és igen, ez még mindig egy mondat :).

A 2011/1-es Ottobre egyik modellje, eredetiben így néz ki:

Forrás: Ottobre

És ilyen az, amikor a Dani áll modellt benne:

No Kung Fu

2011-02-05T10:56:00.000-08:00

Nem kell semmi rosszra gondolni, csupán ezt a fantázianevet viseli az a nadrág, amit a héten Danigyereknek varrtam. A legújabb Ottobre egyik modellje, eredetileg outdoor nadrág, úgyhogy autentikusabb lett volna valami erre alkalmas anyagból elkészíteni, de szerintem egyelőre a jól bevált farmerból is teljesen rendben van. A tavaszi verziójához meg majd felkutatok valami igazi outdoor anyagot :).

Az újságban így néz ki ez a modell, szerintem nagyon vagány, első látásra szerelem volt:

Forrás: Ottobre

Annyit változtattam, hogy a Dani nadrágjára nem varrtam oldalt a szárhoz zippzárt, félek, hogy az folyton mindenbe beleakadna. Szóval zippje nincs a nadrágnak, van viszont neki jó sok zsebe, oldalt pl. ez a hatalmas, amibe legalább négy matcbox belefér, de az is lehet, hogy öt :).

A hátsó zsebe is nagyon jópofa, ilyen típusú zsebet még nem varrtam, úgyhogy kicsit tartottam tőle, de aztán a gyakorlatban nem bizonyult megoldhatatlan feladatnak.

Ma délután fel is avatta a fiatalember a tó körüli sétán, úgyhogy most a mosógépben van, miután megszabadítottam a séta közben rárakódott fél kiló sártól, mert hát ugye a járda az nem azért van, hogy azon járjunk...

Így készül a hagymaszoknya

2011-01-30T03:49:00.000-08:00

A hagymaszoknya (vagy angolul bubble skirt) alapvetően három részből áll: egy külső szoknyarétegből, egy bélésből, és a derékpántból. Lényege, hogy a külső szoknya nagyobb, mint az alsó, ezért összevarrva az alsó réteg összehúzza a felsőt, így buggyos/hagymás jelleget kölcsönöz neki :).

Első körben kiszabjuk a darabokat. A szoknya külsejéhez kiválasztott anyagot színével befelé kettéhajtjuk, és a hajtáshoz illesztve rátesszük a papírból kivágott szabásmintánkat, ami 98-as méretnél egy 63*36 cm-es , 104-es méretnél 64,5* 37,7 cm-es téglalapot jelent, és úgy megy tovább a méretezés, hogy az első számot mindig 1,5 cm-rel növeljük, a második számot pedig 1,7 cm-rel, azaz a 110-es méretnél pl. már 66*39,4 cm-es lesz a nagyobb téglalapunk, és így tovább. A 98-as méretnél kisebb szoknyához értelemszerűen csökkentjük ezeket a számokat :). Ne felejtsünk el egy kis varrásráhagyással is számolni mindhárom darabnál! (Méretek az Ottobre 2010/4-ben található szabásminta alapján.)

A szoknya bélése következik. A béléshez kiválasztott anyagot színével befelé kettéhajtjuk, és a hajtáshoz illesztve rátesszük a papírból kivágott szabásmintánkat, ami 98-as méretnél 51*26 cm-es, 104-es méretnél 52,5*27,7 cm-es téglalapot jelent, és itt is ugyanúgy megy tovább a méretezés, hogy az első számot 1,5 cm-rel növeljük, a másodikat 1,7 cm-rel, a leánygyermek méretéhez igazodva.

Ha megvan minkét réteg, akkor már csak a derékpánt hiányzik, ehhez 98-as méretnél egy 59,5*9 cm-es sávot kell levágnunk az anyagunkból. Nagyobb méreteknél az első szám mindig 0,5 cm-rel növekszik, a második szám, azaz a 9 cm az fix, ezen nem kell változtatni nagyobb méreteknél sem. Ha megvan a pántnak szánt darabunk, akkor rávasalható közbélésből is érdemes kivágni a pánt hosszúságának megfelelő 4,5 cm széles közbélést, és rávasalni hosszában a pánt egyik felére.

Ha megvan mindhárom darabunk, akkor már csak össze kell varrnunk őket:

A külső részt behúzzuk olyan szélességűre, mint a bélés, és színt színre fordítva összevarrjuk őket. Ez lesz a szoknya alsó része, a varrás a szoknya belsejébe fog kerülni.

Összevarrjuk az így keletkezett nagy téglalapunk oldalát: külsőt külsővel, bélést béléssel, színt színre fordítva. Ez a varrás lesz a szoknya hátsó varrása.

Kifordítjuk, a bélést belülre igazgatjuk. A külső réteget a szoknya derékrészénél is behúzzuk akkorára, mint a bélés, és összevarrjuk őket. Itt simán a színén varrunk az anyagoknak, nem fog látszani, mivel erre kerül majd a derékpánt.

Ha idáig megvagyunk, akkor már csak a derékpánt hiányzik. A pánthoz használt anyagnak az egyik hosszanti szélét cikk-cakk öltéssel, vagy más tisztázó öltéssel letisztázzuk. Kimérünk egy akkora darab vastag gumit, amekkora a leendő tulajdonosnak ideális. A gumit egyenletesen húzva rávarrjuk a pántnak használt csíkra úgy, hogy a varrás a pántnak arra az oldalára kerüljön, ami majd a szoknya belsejébe néz. (Legalábbis én ezt a megoldást jobban szeretem, mint csak simán behúzni a gumit a pántba, de persze úgy is lehet.) Ha megvan a gumis pántunk, akkor azt a hosszanti oldalát, ami nincs eltisztázva, elkezdjük a szoknya külső részén színt színre fordítva hozzá varrni a szoknya derékrészéhez. Ha körbeértünk, a letisztázott oldalt belülre hajtjuk, és a szoknya színéről a pánt alsó varrása mentén szépen levarrjuk a pánt még nyitott oldalát. Közben kicsit figyelni kell, hogy a gumírozás és a behúzások miatt el ne csússzon, úgyhogy érdemes lassan és figyelmesen haladni (hogy ne olyan legyen, mint az enyém :D).

Kész is a szoknyánk :).

Ha zsebet, vagy egyéb díszítést szeretnénk rá, azt még az összevarrás előtt érdemes rávarrni.

Remélem, hogy sikerült kedvet csinálni varráshoz, úgyhogy Lányok, hagymaszoknyára fel :D!

Hagymaszoknya

2011-01-27T10:54:00.000-08:00

Ez a szoknya jóval több ideig készült, mint amennyit egy ilyen szoknyára úgy általában szán az ember.

Volt ugyanis a szabásminta, amit nem teljesen szakszerűen értelmeztem, nézegettem-nézegettem, és arra jutottam, hogy az a bizonyos téglalap, amit ki kell szabni a szoknya alapjának, az egy Kétésfélévesre pont jó, nem is kell nekem azt duplán venni: a kis szaggatott vonalak a szabásmintán biztosan csak valami sajtóhiba következményei.

Nos, nem azok voltak.

Úgyhogy kis híján a kardomba dőltem, amikor megvarrtam a szoknyát szinte teljesen készre, hozzá is próbáltam a Hölgyhöz, és még akkor sem tűnt olyan hű de kicsinek, ám felvenni már sajnos nem tudta, mert nem jött fel a fenekén. (Két és fél évesen kellett átélnie ezt a rendkívül kellemetlen tapasztalatot :D).

Ilyenkor ugye sok minden megfordul az ember fejében, pl. hogy megy az egész a kukába, vagy hogy hogyan tudná valami kis gyerekszütyőnek átalakítani, végül arra jutottam, hogy bontok, hozzá varrom azt a hiányzó téglalap-darabot, és szoknya lesz belőle, ha törik, ha szakad. Így utólag: jól döntöttem. A bontás fájdalmas és hosszú perceiben ez nem volt annyira egyértelmű.

Aztán amikor tegnap úgy 11 táján a kezembe vettem a kész darabot, fintorogtam egy sort, hogy milyen már, mint egy zsák, és hogy hogyan fog ez állni a Lányon, de ma reggel kiderült, hogy felvéve határozottan cuki.

És ha az ember tényleg a szabásminta szerint csinálja, akkor még csak nem is bonyolult. Majd összeszedem magam, és meg is osztom a közzel, hogy hogyan készül egy ilyen ruhadarab anyák és lányok örömére :).

Hagyományos...

2011-01-26T04:08:00.000-08:00

... farmernaci, a hagyományos színben. A szabásminta itt is Ottobre-s, és ennél a nadrágnál is varrtam egy kis gumit a derékpántba, de még így is picit bő. Nem is értem, hogy ezeket a szabásmintákat mekkora pocakú gyerekekre tervezik :)?

Amúgy pedig nem biztos, hogy ez lesz a kedvenc fazonunk, a szárát kicsit szűknek találom, éppen csak hogy rá tudtam húzni Dani téli bakancsára.

Tél(vég)i kollekció

2011-01-19T12:29:00.000-08:00

Tegnap és ma kampányszerű varrónapokat tartottam :).

A legutóbbi anyagvásárló körutamon belopta magát a szívembe ez a téglaszínű kordbársony, rögtön elképzeltem, amint egy vagány kis nadrág kerekedik ki belőle Leánygyermek számára. Ez volt az alap, ehhez próbáltam felsőnek való textileket találni, viszonylag sikeresen: bekerült a kosaramba még egy narancssárga és egy piros-fehér csíkos pólóanyag is.

A nadrág ugyanaz a szabás, mint a múltkori bordó kord nadrágnál, a hátulján a gumírozást ezúttal még szorosabbra vettem, mert a bordó nadrág hosszú távon hordva (és csúszásnak-mászásnak-rohangálásnak kitéve) kicsit csúszik lefelé a Lányon: ezt szerettem volna a szorosabb gumival megakadályozni, majd a gyakorlatban kiderül, sikerült-e :).

A nadrág zsebe belül piros pöttyös vászonnal bélelt, ugyanolyannal, mint amilyen a megkötője.

A hátsó zsebére pedig egy kis hímzett egérkét kapott :).

A pólókkal meggyűlt a bajom: nem könnyű ezeket a vékony pólóanyagokat varrni, nyúlnak-csúsznak, ráadásul mindegyik másféleképpen, és mindegyiknek más a titka, szóval a nadrág megvarrása eltörpül a két kis pofon egyszerűnek tűnő póló mellett. A nyakukkal szenvedtem a legtöbbet, aztán rájöttem, hogy nem ferdepántként kellene rájuk varrni a nyakpántot, hanem úgy, mint amikor az ember passzét varr, és így működött, úgyhogy a csíkos pólót a szemétbe hajítástól mentette meg ez az ötlet. És milyen jó, hogy megmentette, mert végül tök jó lett :). A nadrággal való teljes összhang érdekében kapott még egy pöttyös jojót is.

A narancs póló megvarrása ezek után már olajozottabban ment. Ennek a felsőnek is Ottobre-s a szabásmintája, a különlegessége, hogy lefelé kicsit bővül, és a vállánál ráncolt. A piros csíkos anyag maradékából kapta a nyakpántját, és még egy kis szalagra is jutott belőle.

És hogy Dani se maradjon teljesen ruhátlan, ő ma egy vastagabb pizsit kapott. Csííííkosat :).

Kordnadrág Zorkának

2011-01-18T01:14:00.000-08:00

A magam által magamnak szervezett gyerekruha-varró-iskola legújabb leckéje a "Hogyan varrjunk nadrágot?" címet viselte. Mégpedig nem is akármilyen nadrágot, hanem olyan "igazit" - nem a macinaci típust, hanem olyat, amivel fel lehet tölteni a kiskorúak farmerkészletét.

Az anyagválasztás nem sikerült a legtökéletesebbre, ezt a hímzett kordot inkább ruhácskának tudtam volna elképzelni, de mivel nem volt itthon más nadrágnak való anyag, nekem meg a varrhatnék az mindig hirtelen jön, de akkor sürgős :), így ez a szép bordó mintás kord kötényruha helyett nadrággá alakult át.

A szabásminta a 2010/6-os Ottobre-ból van, annyit változtattam, hogy a derekánál hátul bevarrtam egy darabka gumit, hogy jobban tartson.

És akkor most kezdődik a sorozatgyártás :). Daninak is kinéztem már egy fiúsabb fazont, és azt nem merem állítani, hogy többet nem fogok nadrágot venni a gyerekeimnek - mert időnként azért elcsábul az ember -, de az biztos, hogy jóóóval kevesebbet.

És a bónusz kép: Zorka a nadrágban, már amennyi látszik belőle...

Minnie-szett

2010-12-30T02:18:00.000-08:00

Már jó ideje kinéztem ezt a szabásmintás a 2010/6-os Ottobre-ból, sőt, néhány hete az anyagot is megvettem hozzá, ellenállhatatlan vágyat azonban csak most éreztem arra, hogy bele is vágjak.
Először csak a ruhát terveztem megvarrni, aztán amikor készen lett, gondoltam, kipróbálom a tunikát is hozzá, és ha már úgyis maradt még egy kis anyag, a nadrág is elkészült végül :).

Aztán amikor felpróbáltam Zorkára, szembesültem vele, hogy ez a három így együtt már túl sok, ha a pulcsit is felveszi a ruhácska alá, akkor enyhén kitömött mikiegér jelleg lesz a szerelésnek, úgyhogy a nadrág vagy a pulcsival, vagy a ruhával hordható.

A varrás nem volt nehéz, leszámítva a ferdepántozást a nyak- és a karkivágásnál, ami csúnya éppen nem lett, viszont kicsit "eláll", ami abból is eredhet, hogy a pántnak használt csőkelme kicsit vastagabb, mint maga a ruhaanyag. És azt is megfigyeltem, hogy a nyakkivágások az Ottobre szabásmintái szerint mindig kicsit nagyobbak, mint ahogy én szeretném, úgyhogy legközelebb figyelni fogok rá, hogy a nyakkivágást már a szabásnál szűkebbre vegyem.

Amúgy meg tök jó ezekkel a rugalmas anyagokkal dolgozni, nem kell gomb, meg zipp, gyorsan elkészül a ruha és kényelmes viselet :).

Egy sapka, egy sál

2010-12-16T13:16:00.000-08:00

Nem mintha nem lenne elég sapkája a Hölgynek, csak éppen a tavalyi szettek sapka részét az elmúlt egy évben kinőtte, a sálak meg még jók ugyan, viszont színben nem mindig passzolnak a sapkához... meg a kabáthoz... meg a csizmához... Nos, ezt a problémát oldotta meg ez a szett.

Fehér polárból készült, a bélése pedig vastagabb pólóanyagból van, hogy a leghidegebb napokon is megfelelő legyen. A szabásminta ugyanaz, mint Dani macis sapijánál, azzal a különbséggel, hogy a fülrésznél kicsit jobban lekerekítettem, és megkötőt is varrtam rá.

Puha, meleg, kellemes viselet :).

Ősz és tél határán...

2010-12-10T06:40:00.000-08:00

... mi már átléptünk, ez a lánc azonban még az átmenetet idézi egy újabb heveder-ékszer-próbálkozás formájában.

Apróságok karácsonyra

2010-12-09T13:44:00.000-08:00

Eredetileg csak ezt a kulcstartót szerettem volna kipróbálni...

...aztán jött még valahogy ez is...

Úgyhogy bizton állíthatom: a heveder nem csak táskafülek készítésére használható :D.

Ez már nagyon hiányzott a babakonyhából :)

2010-12-09T02:54:00.000-08:00

A macskát az interneten fellelhető ezernyi Hello Kitty kép közül választottam ki, és nyomtattam transzferpapírra, majd vasaltam fehér vászonra, végül pedig varrtam egy saját festésű pink (igen, bármennyire is nem látszik a fotón, ez bizony pink) molinóra.

Egyszerű, hamar elkészül (még ferdepánntal se varrtam körbe, mert a karok alatti rész nem íves, csak simán egyenes), utolsó pillanatos karácsonyi ajándéknak apró unokahúgoknak és egyéb vendéggyereklányoknak (meg persze konyhában szorgoskodni szerető fiúknak is, más színben és mintával :D) melegen ajánlott.

És aki kedvet kapott, annak itt egy ötlettár, leírásokkal szabásmintákkal mindenféle kötényformára és fazonra :).

Poncsó

2010-11-26T04:05:00.000-08:00

Barátnőm férjének a nagymamájának lesz karácsonyi ajándék ez az Ikeás polár takaróból átalakult poncsó. Az volt a kérés, hogy legyen valami, amit ha éppen hűvösebb van a lakásban, a vállára tud teríteni, és a derekát is melegíti. Nos, igyekeztem mindkét kívánalomnak eleget tenni :). Sárgás-barnás árnyalatokból applikáltam rá a leveleket, összetűzni pedig egy organza-rózsa brossal lehet.

Remélem örülni fog majd neki a megajándékozott :)!

Macis sapi

2010-11-22T23:49:00.000-08:00

Daninak készült a barna kabátjához ez a kívül polár, belül pamutvászon sapka.

Mondjuk a legközelebbi sapinál kicsit alakítani fogom a fülrész szabását, mert így erősen hasonlít a Besenyő család Anti bácsijának fejfedőjéhez :).

Viszont Dani még nincsen kiművelve a Besenyő családból, úgyhogy örömmel felvette ma reggel az oviba :).

Felsőhöz az alsó

2010-11-20T03:53:00.000-08:00

Adva volt egy lila felső, amit Zorka még - ha jól emlékszem - az 1 éves szülinapjára kapott, és eredetileg a kisruha funkcióját töltötte be. Mint ilyen, már egy ideje nem használható, Leánygyermek ugyanis közben megnőtt, a térdig érő ruhából pedig jó esetben is tunika lett, ha nem mellény :).
Megválni viszont nem lehet tőle, a rajta díszelgő macska miatt, akit Zorka igencsak a szívébe zárt.

Aztán tegnap, amikor beugrottam az anyagoshoz egy fél méter szabadidőnadrág-anyagért, hogy végre annak a varrását is kipróbáljam (és végre Daninak is legyen valami anyavarrta ruhadarabja), és megláttam ezt a lila csíkos sztreccs anyagot, akkor rögtön tudtam, hogy innen kicsit több, mint fél méter anyaggal fogok távozni :). Mert hogy az a lila csíkos tökéletes párja lesz a Hello Kitty-s felsőnek.

A nadrág szabásmintája a 2009/1-es Ottobre 16. modellje, a világ legegyszerűbb nacija, nincs még oldalvarrása sem. Ami számomra újdonság volt, az az alján a passzé, de amennyire tartottam tőle, annyira egyszerű :). A passzé felhajtható-lehajtható igény szerint.

És ilyen az, amikor a Kisasszony (egy kis zsarolás hatására :D) pózol benne:

Az ékszerek és én...

2010-11-19T11:43:00.000-08:00

... mindeddig nem voltunk túl szoros kapcsolatban. Talán a kisgyermekes-itthonülős lét miatt, talán alapból nem vonzódtam az ékszerekhez. Az utóbbi időben azonban változás állt be ebben a dologban. Egyre gyakrabban túrtam fel az ékszeres ládikámat gimis koromból való nyakláncok után kutatva, de hamar meg kellett állapítanom, hogy nem halmoztam fel túl nagy készletet. És ha már úgyis tetszettek Fércjutka gombos láncai, hát rendeltem tőle párat :o).

Ez a három gyönyörűség érkezett meg éppen a múlt hónapban ünnepelt szülinapomra. Azóta is rendszeres használatban vannak, és fogadom a bókokat miattuk, köszi Judit itt is :o).

És ha ez még nem lenne elég: amikor megérkeztek a láncok, írtam egy köszönő e-mailt Juditnak, amiben megemlítettem, hogy a Lányom is le akar csapni a láncaimra, és éppen a anyja magántulajdonának tiszteletben tartására próbálom okítani, erre másnap mit hoz a posta? Egy kis GomBoltos csomagot, benne csupa szépséggel a gyerekeknek. Igen, ilyen egy nő ez a Fércjutka :o). Már nem is köszönöm, mert úgysem tudom eléggé.

A hab a tortán pedig az, hogy annyira, de annyira inspiráló volt kézben tartani ezeket a láncokat, hogy kénytelen voltam én is megpróbálkozni valami ékszerkészítés-félével, pedig az ékszereknél már csak a készítésük állt tőlem eddig távolabb. Kricsár Ancsával is konzultáltam az ügyben, mert az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha drótot kombinálnék textillel. Az első, kissé esetlen próbálkozás alant látható:

A sógornőm kapta ajándékba :o).

Nagyon élveztem a készítését, remélem lesz időm még párat összehozni karácsonyig itt a nagy gyerekruha-varrás-lázban, mert most úgy tűnik, az az egyes számú favorit...

Kendők bevetésen

2010-11-17T06:08:00.000-08:00

Szokásos reggeli blog-körsétámat téve mit látok? Ribizlikata egyik szépséges kis modellje, Boróka, éppen azzal a horgolt kendővel játszik, amit még én vittem ajándékba Katának a nyári nyereményfotózás alkalmából :D.

Úgysem mutattam még a kendőt itt a blogon (kész állapotában sajnos nem csináltam róla fotót), így hát eljött az alkalom, hogy Kata engedélyével megmutassam:

Egy Drops mintát horgoltam meg Barkáék Gerlepár mályva színű fonalából. Itt lent még a kezdeti fázisában látható a kendő:

És ha már kendők...
Ez készült a Zazálea-festette gyapjú fonalból, szintén még a nyáron:

Ekkor dolgoztam életemben először igazi gyapjú fonallal, és mondhatni igen kellemes élmény volt.

Judit barátnőm kapta ajándékba :o).

Szeretem a farmert...

2010-11-15T23:27:00.000-08:00

... ezért aztán a gyerekeim is kénytelenek szeretni :o).

Nem csak táskához nagyszerű anyag, hanem a ruhavarrásnál is könnyen kezelhető. Amióta elkészült a kis ruha és a nadrág, egyfolytában azon járt az eszem, hogy valami ilyesmit szettben is meg lehetne valósítani, egy nadrág-tunika együttes formájában. Úgyhogy nézegettem a szabásmintákat, és tunika-ügyben egy 2009/1-es Ottobre modellnél :o) horgonyoztam le. Nem tűnt nehéznek a varrása, még úgy is neki mertem állni, hogy nem igazán értettem a hozzá tartozó leírást. Itt már ferdepántot használtam a kar- és nyakkivágásnál, van még hova fejlődni, de hát valamikor ezt is meg kell tanulni :o).

86-os méretben készült, picit nagy még a Lánynak, de a gombokkal elég jól lehetett szabályozni, hogy már most is tudja majd hordani.

A nadrág a teljesen egyszerű gumis fazon, csupán az alján levő hímzés és a virágos gomb dobja fel.

Ééééés ma reggel Zorka még modellt is állt nekem :o).

Hálózsák helyett...

2010-11-11T00:22:00.000-08:00

... és hogy szó ne érje a ház elejét, hogy én csak a Lánynak varrok, mutatok egy még szeptemberben készült fotót. Egy "hálóruhát" varrtam Daninak, amit a pizsi fölé vehet és hálózsákként funkcionál azzal a különbséggel, hogy az alja nyitott, így ha éjjel sürgős elintézni valója támad, az is egyszerűen megoldható.

Egy polár takarót vágtam szét, és ez tényleg egy olyan egyszerű darab volt, aminél Zorka hálózsákját ráfektettem az anyagra, körbevágtam, és összevarrtam. A hátához és a mellrészéhez bélés került, a repülő pedig filcből készült rá.

A mai napig szívesen hordja :).

Pöttyös-fodros

2010-11-10T01:51:00.000-08:00

A 2009-es gyerekburda egyik egypontos nadrágjából sikerült legalább kétpontosat csinálnom azzal, hogy bélést is akartam tenni bele, és agyaltam (értsd: bontottam-varrtam-bontottam-varrtam) erősen, hogy hogyan lehet kifordítós módszerrel belevarrni, de aztán rá kellett jönnöm, hogy a táskáknál használt technika a ruháknál nem mindig válik be, úgyhogy bár még mindig nem tudom, hogy hogyan kell hivatalosan bélést varrni egy nadrágba, én simán belecsúsztattam az alapnaciba a bélésnacit, és összevarrtam a kettőt a derekánál és a lábszáránál.

A kisruhából maradt kord pont elég volt még hozzá, a bélés pedig piros pöttyös pamutvászon, mint ahogy a kis fodor is az alján. És itt került felhasználásra a másik gyönyörűséges szalag, ami ezúttal virágos és türkiz :).

Sajnos a kis Modell megmakacsolta magát, és nem hajlandó felvenni, úgyhogy csak vállfán tudtam fényképezni :).

Visszatérőben...

2010-11-09T03:58:00.001-08:00

A (tervezett) visszatérésnek pedig az az apropója, hogy ismét varrtam :o).

Mégpedig életem első olyan gyerekruháját, amit valószínűleg hordani is tud majd a lányom.

Félresikerült kísérletek voltak már korábban is: pl. egy kis nyári szett, ami már akkor kicsinek bizonyult, amikor kikerült a varrógép alól - és ezért rendesen el is vette a kedvemet a ruhavarrástól -, aztán voltak olyan próbálkozások is, amikor azt mondtam, hogy á, nem is olyan fontos az a szabásminta, és úgy nagyjából lerajzoltam a rajta található formát: hát persze, hogy ezer sebből vérzett a végeredmény.

Most viszont szépen, odafigyelve a részletekre rajzoltam, szabtam, varrtam, és íme ő:

A 2009-es Gyerekburdából való a szabásminta, azzal a különbséggel, hogy eredetileg ferdepánttal kellett volna körbevarrni az ujj- és nyakkivágást, én pedig inkább kiszabtam még egyszer a ruha elejét és hátát barna nehézselyemből (vagy valami ilyesmiből...) és bélést varrtam bele, ami azért jó, mert ez a kord anyag önmagában, téli ruhácskának elég vékony lett volna, valamint így a ferdepánt-~~nem~~tudásomat se kellett megcsillantanom :o). Az alján a fodor saját festésű vastag molinó, a kis törpés szalagot és a gombot pedig nyugatra szakadt rokonságomtól kaptam a hétvégén (és igazából az egész varrós-felindulás onnan jött, hogy a szalagot és a gombot MUSZÁJ volt haladéktalanul valamilyen formában felhasználnom).

És az is hozzátartozik a történethez, hogy a hétvégén kezembe került egy Ottobre magazin, és nagyon csorgatom a nyálam egy sajátra, de visszafogom magam, és azt mondom, hogy csak akkor vehetem meg, ha a régi gyerekburdából már legalább két modellt megvarrtam.

Nos, az egyik kész.

A másikat most fogom kiszabni :o).

Boszorkánykonyha

2010-07-28T06:29:00.000-07:00

Még tavaly karácsonykor lepett meg német barátnőm egy kezdő csomag Procion festékkel. Azóta várom az alkalmat, hogy beléphessek a textilfestés rejtelmes világába: először tanfolyamon akartam elsajátítani a festés technikáját, de ebben az időben pont nem volt tanfolyam; aztán még tavasszal egy közös barátnős festegetést terveztünk, de ez is elmaradt, én meg egyedül a Procionommal nem nagyon mertem próbálkozni, csak távolról vizsgálgattuk egymást. Abban maradtunk, hogy ha majd sok időm lesz, és belemélyedhetek a festő-szakirodalomba, majd akkor megkísérlünk együtt alkotni valamit.

És még most is húztam-halasztottam volna a dolgot, ha nem tudatosítom magamban kellő határozottsággal, hogy a mostaninál több időm később se lesz, hiába várok rá. Az meg, hogy a szekrényemben áll érintetlenül 7 ragyogó szín, már-már a bűn kategória. Úgyhogy harcra fel, körülnéztem a neten Procionos festés témájában, és találtam is egy nagyszerű oldalt, ahol abszolút kezdőknek lépésről-lépésre le van írva, hogy mi a tennivaló, ha az ember Procionnal szeretne textilt festeni.

A weboldal tanulmányozása egy egész napot igénybe vett, mindent töviről-hegyire igyekeztem elolvasni, hogy kiküszöböljem az esetleges meglepetéseket. Másnap aztán berendeztem az én kis boszorkánykonyhámat az alsó szinten, és az utasításokat követve előkezeltem a molinót, kevertem a festéket, műanyag poharakba gyűrögettem az anyagdarabokat, megöntözgettem őket a kikevert árnyalattal, majd a várakozásnak adtam át magam.

Ma délután pedig, amikor végre sikerült elküldeni az Aprónépet egy kis szunyókálásra, nem kis izgalommal öblítettem, mostam, megint öblítettem a kész textildarabokat.

És most itt vannak készen, a száradás és a vasalás ugyan még hátra van, de én már most rajongok egytől-egyik mindegyikért :o).

Naná, hogy legszívesebben már keverném is a következő adaghoz való festéket, ebben kizárólag az akadályoz meg, hogy elfogyott a Simon úr-féle molinóm, bár ha jobban belegondolok, még az sem kizárt, hogy a régi fehér lepedőgyűjteményt fogja érni a megtiszteltetés, hogy megfürödhet valamelyik színárnyalatban :o).

Amúgy az egyik "szivárvány"-receptet készítettem el, türkiz, fuchsia, és citromsárga színek keverékéből, 12 darab kb. 45*55 cm-es anyagdarabra.

Szerintem hamarosan a többi szín is terítékre kerül :o).

Egy minta, két kendő...

2010-07-20T00:38:00.000-07:00

... és ha minden igaz, meg sem állok kettőnél :D.

Az ugye sokak számára már nem titok, hogy rokoni szálak fűznek anyahajó bloggerinához.

Nos, legutóbbi találkozásunkkor, amikor a kertben békésen kávézgatva elővette a saját festésű lazacszín gyapjúfonalát, és az éppen aktuális horgolását, egyszerűen nem tudtam tovább ellenállni a kendőhorgolás kísértésének :o).

Nem volt éppen otthon semmi használható fonalam, úgyhogy előkerestem a száz éve betárazott világoskék pamut fonalat, és elkezdtem gyakorolni a mintát. És ahogy szaporodtak a sorok, egyre jobban magával ragadott...

Lett tehát egy ilyen gyakorlódarabom, de nem sokáig bírtam, hogy "élesben" is ki ne próbáljam a kendőhorgolást. A legközelebbi fonalboltban a nyári, nem túl nagy választékból lecsaptam egy rózsaszín-színátmenetes pamutfonalra, vettem belőle rögtön 25 dkg-ot, biztos, ami biztos. 4-es horgolótűvel horgoltam, és horgoltam... és 20 dkg felhasználásánál még mindig csak Zorkaméretű kendő lett a végeredmény, úgyhogy úgy döntöttem, további sok dekákat nem fektetek már ebbe a projektbe, megkapja a kendőt a Lány, kellemes lesz hűvösebb őszi napokon egy-egy sétához. Az utolsó simítások vannak már csak hátra rajta.

Viszont, hogy én se maradjak végleg kendő nélkül, a vasárnapi Goubáról kaptam egy meglepetés-vásárfiát, egy motring Zazálea-festette gyapjúfonalat, "tenger" színben. Be kell vallanom, először kicsi megszeppentem, amikor kézbe vettem a szépen összecsavart motringot, mert fonalas dolgokban járatlanként azt hittem, hogy azon nyomban bele is bökhetek a fonalba, ám hamar rá kellett jönnöm, hogy először nem árt gombolyaggá formálnom... csakhogy ekkorra már sikerült rendesen összegubancolni az egészet... úgyhogy kellemes esti programként kigubancoltam, és felgombolyítottam, és most már tényleg csak a horgolótűre vár :o).

Zekő XXL

2010-06-26T05:11:00.000-07:00

Még amikor az első Zekő készült, azzal a lendülettel kiszabtam néhány (pontosabban kettő) nagyobb testvért is, hogy a marokzekők mellett legyenek olyan igazi ölelgetni-való-méretű társak is.

A múlt héten meg fogtam magam, és összevarrtam őket.

Az egyik ez a kék-zöld ruhás lett, ami rögtön befészkelte magát egy dobozba, és időközben már meg is érkezett Árminhoz :o).

A másik piros-narancs öltözetet kapott, és itthon gubbaszt, ha jól emlékszem, legutóbb Dani ágya alatt láttam, szóval nincs különösebben kitüntetett helyen, de legalább nem mondják a Kölkök, hogy nekik sose varrok semmit :o).

Aztán az is lehet, hogy hétfőn velem jön gyerektáborozni, és lesz belőle Világlátott Zekő :o).

Milyen kár...

2010-06-01T06:21:00.000-07:00

... hogy a Majdnemkétévesek nem hordanak kitűzőket...

Különben most lenne Zorkának a sapijához ...

... egy olyan anyahajóféle freeform, amit ma reggel, miután a fiam fél 6-kor kiugrasztott az ágyból, a kávém társaságában horgoltam.

A hátuljára filcet varrtam, meg egy nagyobb biztostű éktelenkedik rajta egészen addig, amíg ki nem cserélem rendes kitűzőalapra.

Aki korán kel, ugye... :o).

Málnahab

2010-05-31T23:59:00.000-07:00

Kicsit módosult, és kizárólag az estékre korlátozódott szabadidőmben újra előszedtem a fonalaimat, meg a horgolótűket, mert ugye hobbi nélkül lehet élni, de nem érdemes :o). A varrógéphez hozzá kellene ülni, ahhoz egyelőre lusta vagyok (jó-jó, azért az ovis évzáróra varrtam néhány táskát, meg magamnak is jutott egy új kiskedvenc), viszont a horgolás a fotelbe bezuhanva is működik, úgyhogy most ezen a téren próbálok előrébb jutni.

Nem mintha nem lenne elég nyári kalapkája a Lánynak...

...de ezzel a fonallal, ami színével gyerekkorom málnahabjaira emlékeztet, muszáj volt valamit kezdeni.

Pink szegélyt és zöld levélkékből álló díszítést kapott.

(Amúgy meg köszönet a sok kedves érdeklődésért, amint kitör a nyári szünet, kicsit több időm lesz, és igyekszem majd rendszeresebben jelentkezni :o))

Húsvétos

2010-04-03T12:20:00.000-07:00

Van az úgy, hogy az ember hirtelen belecsöppen a munka rengetegébe, és azt se tudja, hol áll a feje, vagy hogy egyáltalán még a nyakán van-e, és ilyenkor csak távolról sandít időnként, némi vágyakozással a szívében a varrógépe felé, de leülni mellé maximum csak annyira tud, hogy a leánygyermeke sapkáján keletkezett kisebbfajta lyukat eltüntesse, pedig vannak ötletei, meg ugye a gyapjúnak is ráérzett a jó szappanos ízére, de hát most várni kell, meg türelmesnek lenni, hogy jönnek majd még a semmittevős délutánok, meg az alkotó pillanatok :o)...
Addig viszont áldott, szép húsvétot kíván,

Ajándékos post...

2010-03-11T04:35:00.000-08:00

... mert ezen a héten kétszer is csengetett a postás, helyes kis duci borítékokkal a kezében :o).

Az egyikben ez a tojásmelegítő nyuszi volt, nemes egyszerűséggel csak Nyusznak neveztük el, szóval ő gyűrődött a borítékban az egy hétig tartó utazás során, amíg Hendimédi Mónitól, egyenesen Csíkszeredáról hozzánk érkezett. Az ajándékot mint az 50. rendszeres olvasója nyertem, és borzasztóan örülünk neki családilag, irtó bájos, csíkos-copfos kis nyuszilány. Köszi, Móni :D!

Aki egyébként még nem járt volna a Hendimédi blogon, szívből ajánlom, hogy nézegesse meg a kedves, bájos, szépséges nemez-csodákat, én személy szerint odavagyok mindegyik darabért :o).

A másik duci boríték ezt a szépséges türkiz Swarovski láncot rejtette:

Még a múlt héten keresett meg a Meskán Norita, hogy nem lennék-e benne egy cserében, és hát a gyöngycsodáit megnézegetve nem tudtam nemet mondani :o). De ez a nyaklánc élőben még annál is szebb, élénk színű, romantikus, nőies darab, rettentően boldog tulajdonosa vagyok, köszönöm Nóri :o)!

A cserealap táska és kulcstartó még folyamatban van, remélem még a héten elnyeri végleges formáját.

Bemutatom...

2010-03-06T12:26:00.000-08:00

... Zorka új alvóbarátját. Nem mintha lett volna régi, amivel eddig álomba szenderült, az ugyanis az egyik hálózsákja, ami igazán nem nevezhető alvóbarátnak. Szerintem Zorka is csak a megkötői miatt tartotta, amiket olyan jól lehetett morzsolgatni elalvás előtt.

Nos, az új barát egyesíti mindazokat a pozitív tulajdonságokat, amiket eddig egy kispárna, néhány plüssállat, és a fent említett madzagos hálózsák hordozott. Azaz van neki csücske, nem is egy, vannak rajta morzsolgatható lógókák, ezen kívül még puha és kedves is :o).

A Zekő nevet kapta. Hogy miért, ne kérdezzétek. Egyszerűen olyan zekős.

Szeret kézben lenni...

Azt pedig kifejezetten imádja, ha a haját birizgálják :o)

Pink-lime és társai

2010-03-03T13:49:00.000-08:00

Ahhoz képest, hogy az utóbbi néhány napban (egy hétben) viszonylag kevés időt töltöttem a varrógép mellett, viszonylag sokat sikerült varrnom. Lehet, hogy a jövőben már kevesebb, mint két nap alatt elkészülök egy táskával :o).

Van pár megvarrandó tatyó a várólistámon, de amikor a hétfői anyagbeszerző körúton voltam, és megláttam ez a zöld virágos textilt, akkor már tudtam, hogy a megrendelések sajnos tolódni fognak kicsit, mert nekem ebből az anyagból mindenképpen táska kell, mégpedig mostazonnal.

Imádom :o). Hamarosan a Meskán.

Azért a rendelésekkel is haladtam kicsit, elkészült egy kedves Blogbarátosné táskája, helyesebben csak a megrendelő ő, a táska tulajdonképpen a húgának lesz ajándékba, remélem sikerült eltalálnunk az ízlését :o). Szolid, kék-virágos-kockás-csipkés darab.

A mobiltok-irattartó szett pedig Ágisógornőjelölt ajándéka lesz :o).

Pink sziromcsoda

2010-02-24T11:52:00.000-08:00

Amikor a Legújabbat feltöltöttem a Meskára, egyszerűen csak a "Rózsaszín virágos szatyor" névvel illettem, aztán még időben észbe kaptam, hogy ez mennyire snassz, és ennél igazán több fantáziám is lehetne, így aztán végül a "Pink sziromcsoda" nevet kapta. Ami lehet, hogy a másik véglet, de nem baj :o).

Annak a jegyében készült, hogy ha az élet nem is mindig rózsaszín, a táskánk azért még lehet az :o). Minden percét élveztem a varrásának, most különösen is jól esett ezekkel a színekkel dolgozni, jó volt összeöltögetni ezt a virágos lógókát, ami ezúttal akár le is vehető a szatyorról, ha éppen nem illik az alkalomhoz, vagy áttehető más táskákra is, ha nagyon megkedveltük :o).

Azt hiszem, hogy az az 5 perc, amit a boltomban töltött, eléggé rekordidőnek számít :o))).

Utazások kékben

2010-02-18T10:02:00.000-08:00

Úgy kezdődött, hogy elrontottam az egyik katica-lógókát. Véletlenül rossz anyagot szabtam ki hozzá, nem azt a kockásat, ami a táska béléséhez már korábban kiválasztottam, hanem egy másik kockás árnyalatot. Persze csak akkor vettem észre a hibát, amikor a katicás lógóka már teljesen készen volt. Bosszankodtam-bosszankodtam, újat gyártani semmi kedvem nem volt, úgyhogy elkezdtem kicsit variálni az anyagokat, hogy jöhetnék ki ebből a dologból mégiscsak jól... Aztán alig bírtam leállni az anyagok variálásával, annyira megtetszett a sok különböző vidám anyag és szalag egymás mellé-fölé pakolása :o).

Úgy tűnik, most azt a varrókorszakomat élem, amikor nem a különböző figurák rajzolgatása, hanem az anyagokban való tobzódás jelent örömöt, így a jó öreg katicával találkozhattok még néhány táska erejéig, aztán ígérem valami másra váltok ;o).
Még több kép a Meskán.

Kishölgynek...

2010-02-09T12:47:00.000-08:00

... varrtam ma egész nap. Először is a Piroska-jelmezt, amit nem olyan szívesen hord, különös tekintettel a piros-pöttyös kendőre, de azért még ezt a dolgot szombatig megbeszéljük :o).

A jelmez után pedig ez a hálózsák következett. Pár napja az Ikeában akartam venni neki hálózsákot, aztán a férjem állította, hogy tudok én olyat varrni is, hiába bizonygattam az ellenkezőjét. Szóval a hálózsák helyett egy zöld (igen, rikítózöld, mert most éppen az évi rendes zöldhiányomban szenvedek, pedig amúgy abszolút nem színem...) polár takaró került a kosarunkba (helyesebben a Nagy Sárga Táskába :D). Ma pedig rátettem a régi hálózsákját, körbevágtam, belevarrtam egy zippet, csinosítgattam kicsit, és valóban sokkal jobb lett, mint a gyári :o). Mondjuk a zipp-bevarrásra nem vagyok büszke, mert akárhogy is igyekeztem, hullámos lett (gondolom, mert a polár viszonylag nyúlós anyag), úgyhogy ezt ne tessék észrevenni a képen.

Volt itthon egy pici rózsaszín babatakarónk, viszonylag kibolyhosodva, abból vágtam ki az applikációkat. A zöld polár takaró széle pedig hullámos-lyukacsos díszítésű, annak egy darabkája került a virág közepébe.
Szerintem Zorka szépeket fog álmodni benne :o).

Mielőtt még nekiállnék Piroska jelmezt varrni...

2010-02-08T13:02:00.000-08:00

... gyorsan befejeztem ezt a szintén már napok óta kiszabva álló farmerszatyrot.

Meskapolcra vándorolt ez is.

És akkor most már tényleg nem halogathatom tovább a kis Piroskám farsangi öltözetét :o).

Nem tudok türkizt fényképezni...

2010-02-07T12:54:00.000-08:00

... úgyhogy most el is vagyok kenődve, mert ennek az újabb lógókás szatyornak pont az a lényege, hogy annyira jól néz ki a türkiz kord, és annyira jól passzol hozzá az újabban kedvenc mintás anyag, hogy kifejezetten a színe miatt volt élvezetes varrni, és pont az igazi színét nem tudom megmutatni.

Már egy ideje ki volt szabva néhány szatyor, de most ezek hátrébb kerültek a sorban a jelmezvarró-láz miatt - jövő héten lesz az ovis jelmezbál, és Dani Robin Hood-vadászbácsi lesz, ahhoz próbáltam valami öltözéket összehozni.

De aztán ma délben annyit kellett várnom a családra - ilyenkor vasárnap rendszerint bébiszittelősben vannak a gyerekeink, és a zapjuk megy értük - szóval vártam, vártam hogy végre megérkezzenek az ebédre, s amíg várakoztam, szépen összevarrtam ezt a szatyrot. Mire megjöttek, készen is lett :o).

Csak az a türkiz, az a szuperjó türkiz nem látszik rendesen, bár itt az alsó képen talán már kicsit lehet sejteni...

Több kép is van itt.

Ügyeskönyv

2010-02-03T12:43:00.000-08:00

Gondolkoztam, hogy milyen címet adjak az angol nyelvterületen busy book néven futó kreálmánynak; aztán végül az Ügyeskönyv elnevezés mellett tettem le a voksot.

Még december elején keresett meg egy anyuka, fellelkesülve az akkoriban varrott babaháztól, hogy nem tudnék-e az ovis gyerkőceinek egy foglalkoztató könyvet varrni. Kaptam képeket, linkeket, megnézegettem, hogy miről van szó, és végül elvállaltam az igencsak kihívás jellegű feladatot.

Napok óta készülget a könyv, aztán ma reggel leültem a varrógép mellé, hogy befejezzem. Nem főztem, nem takarítottam, Zorka az alapellátáson kívül másban nem részesült ma :), így lett készen a könyv a késő délutáni órákban. Magam se gondoltam, hogy ennyire szöszölős munka lesz, és bár Dani csorgatja a nyálát egy saját Ügyeskönyv után, nem tudom, mikor pihenem ki annyira a fáradalmakat, hogy egy sajátnak nekiálljak :).

Na, de az a lényeg, hogy ez készen van, és mielőbb indulhat leendő kis tulajdonosaihoz :).

Az elején egy már ismerős macifej, és a könyv címe látható. Oké, elég bizarr, hogy a maci fejéből jön ki az a gumi, amivel össze lehet gombolni a könyvet, ez volt az utolsó oldal, amit csináltam, és sehogy se jutott eszembe jobb megoldás, úgyhogy remélem ezt elnézik nekem majd a Fiúk :o).

A hátulján egy nagy levél foglal helyet, középen zippzározható, és ha kinyitjuk a zippet...

... naná, hogy egy kis katicával találjuk szembe magunkat :o).

Az egyik belső oldalon négy virág található, amire színegyeztetés után gombolható a megfelelő színű köröcske, mellette a cipőfűzést és a masnikötést gyakorolhatjuk.

Egyet kell csak lapozni a kis öltöztethető figurákig, egy fiús és egy lányos figurát varrtam az oldalra, valamint néhány kis ruhadarabot, ami tépőzárral illeszthető a babaformákra. Az éppen nem használt ruhákat szintén tépőzárazhatjuk az oldal aljára, hogy el ne kallódjanak. Az öltöztetős játék mellett egy fűzögetős feladat került a könyvbe.

Készült egy olyan oldal is, ahol kapcsokkal, karabinerrel és azzal a húzogatóval, aminek a pontos nevét nem tudom, lehet játszani. Aztán négy kis zsebbe kell belerakni a megfelelő számú gyöngyöt-gombot.

Összesen nyolc oldal, méretileg 20*20 cm, és úgy örülök, hogy készen van :o).

Aztán, hogy a Sajátok se maradjanak ki minden jóból, gyorsan gyártottam egy fűzögethetős halacskát némi maradék textilbőrből, tényleg magán hordozza a gyors munka jeleit, és még szép színes cipőfűzőket is venni kell hozzá, de azért értékelték a Kismancsok az erőfeszítéseimet :o).

Ja, és azért halacska, mert ugye Dani jele az oviban halacska, és azóta mindennek halacskásnak kell lenni :o).

Szia Ági :o)!

2010-01-30T01:54:00.000-08:00

És persze sziasztok Többiek :o)!

Szóval az elmúlt két nap az elmaradt karácsonyi ajándékok pótlásáról szólt. Hangsúlyozom, nem a 2010-es karácsonyra varrok már most (bár lehet, hogy érdemes lenne elkezdeni, akkor nem lennék decemberben annyira elmaradva, mint most voltam...), ezek az ajándékok még a 2009-es karácsonnyal kapcsolatosak.

Vannak ugyanis olyan családtagok, akikkel még nem sikerült együtt ünnepelni. De igyekszünk húsvétig pótolni :o).

Aztán vannak családtagok, akikkel találkoztunk ugyan, és a kezükbe nyomtuk az ajándékuk 50%-át, hogy a másik fele majd az év elején érkezik.

Nos, egy ilyen elmaradt félajándék ez a táska is Áginak :o)

Nem lesz nagy meglepetés, mert egyrészt megmutatom most :o), másrészt megbeszéltük, hogy milyet szeretne, harmadrészt varrtam már pár ehhez hasonló táskát. Az egyiket magamnak, a másikat pedig a Sógornőmnek. De majd nem megyünk együtt sétálni :o).

A másik karácsonyi-ajándék-elmaradás egy Rézi, pink csíkosban. Ilyen is készült már egyszer, ha minden igaz, az első kísérleti Rézi volt ezekből az anyagokból, de az ugye csak kísérlet volt, és mint ilyen kishibás, a szekrény mélyén várja sorsának jobbra fordulását. Viszont ezeket az anyagokat annyira szeretem, hogy muszáj volt egy nemkísérleti Rézit is varrnom belőlük.

Amikor kis Unokahúgunk szülinapjára mentünk, még december elején, akkor vittük ugye az ajándékot, meg mellé kis dekorációnak egy mézeskalács angyalkát. Na, hát amikor az angyalkát megkapta, akkor már a főajándék nem is volt lényeg, csak az angyalt nézte elbűvölve, úgyhogy azt hiszem Pink Rézi Angyallal nem nagyon foghatunk mellé, vagy legalábbis remélem, hogy az angyalmánia azóta sem hagyott alább :o)

És akkor most gyorsan leírom azt is, hogy az előbb majdnem szívinfarktust kaptam, mert a géptől pont a templomra látok, aminek a tetejéről nagy dübörgés közepette most úgy egyben lezúdult kb. 20 cm hó. Szép lett volna ott állni :o).

Zelefántos

2010-01-28T23:57:00.000-08:00

Amikor felkérés érkezett egy elefántos táskára, bevallom, először kicsit megszeppentem, mert nem hiába nem volt nekem eddig elefántos táskám: hiába próbálgattam elefántot rajzolni, egyik verzió se nőtt a szívemhez. Először próbáltam a kedves Megrendelőt megkörnyékezni, hogy mi lenne, ha ő rajzolna egyet, hogy biztos olyan legyen, mint amilyenre gondolt, de a kedves Megrendelő rám hagyta a rajzolást, úgyhogy kénytelen voltam magamra hagyatkozni :D. Ültem is a témán jó sokat, még karácsony előtt jött a megrendelés, (öhhm...) de az a lényeg, hogy végül sikerült egy olyan elefántot rajzolni, ami tetszik is, meg egyszerű az applikálása is, úgyhogy ami késik nem múlik: testet öltött a piros elefántos tasi, és ha minden igaz, ma már útra is kel a gazdájához.

Íme ő:

És nem semmi eredményeket értem el a tegnapi varrogatás során: elkészült a Sógornőjelöltem (vagy hogy is hívják a férjem tesójának a barátnőjét :D?) karácsonyi ajándéka is, szintén egy táska, ami fotózásra vár. És nehogy azt higgyétek, hogy a karácsony nálunk ezzel már le is zárult: még ma is karácsonyi ajándékot fogok varrni, ezúttal az Unokahúgomnak. Aztán ha ezzel készen leszek, akkor talán már megérkezhetek a való időbe, és elkezdhetem az elmaradások után a 2010-es varrnivalókat.

Varrógép beüzemelve

2010-01-26T11:06:00.000-08:00

Több régi terv is testet öltött ebben a mai táskában.

Egyrészt már régóta szerettem volna valami farmerrel kombinált táskát varrni, hozzám hasonló farmermániásoknak.

Aztán már régóta gondolkoztam azon, hogy a táskákat díszítő figurák ne applikációként, hanem lógóka formájában kapjanak helyet a táskákon.

Végül pedig egy olyan táskában gondolkoztam, ahol a díszítő figura nem olyan feltűnően nagy, de mégis ott van.

Ezek jegyében született az alábbi bevásárlószatyor :o)

Mivel a katica itt csak 5 cm magas, nagyon nehéz lett volna varrógéppel megrajzolni, így egyszerűen transzferpapírra nyomtattam az ábrát, rávasaltam egy világoskék vászondarabra, azt rávarrtam a tarka anyagra, majd egy sötétbarna filckörre, és lógóka formában kapott a szatyron helyet.

40*32 cm-es, sok mindennel megpakolható strapabíró darab, mondanám, hogy már a Meskán, de már nincs ott :o).

Újra itt...

2010-01-12T04:04:00.000-08:00

... a dolgos ünnepnapok után :o)! És ha már ez az év első bejegyzése, hadd kívánjak Mindenkinek boldogságos új évet, kicsit késve, de annál nagyobb szeretettel!

Érdekesen alakul ez a 2010-es év, be kell vallanom, hogy a karácsonyi ajándékok óta semmiféle kreatívkodásra nem futotta, a varrógépem csendesen pihen, és bár volt néhány kísértő pillanat, hogy megbontsak egy-egy gombolyag jobb fajta fonalat, azért uralkodtam magamon - végülis az a fonal még karácsonyi ajándékként átadásra vár Fonalkedvelő Családtag számára :o).

Szóval nem varrok, és nem horgolok, viszont ez alatt a 12 nap alatt elkezdtem egy jó és egy kevésbé jó könyvet, Scrabble-ben kétszer megvertem a férjem, láttam néhány jó filmet, kétszer voltam moziban - és igen, az egyik az Avatar volt, és tényleg jó :o) -, elkezdtem belemélyedni a fotózás rejtelmeibe, hogy ne csak úgy kattogtassak a géppel, hanem legyen mögötte valami tudás (egyébként ezt akár a 2010-es év egyik projektjének is kikiálthatom: szeretnék megtanulni fotózni), és naponta többször építek fasínekből kacskaringós vasúti pályát, és élvezem :D. És amellett, hogy az ünnepnapok a mi házunk táján tényleg dolgosak, ez a sok egyéb teljesen ki is töltötte a napokat.

Azért majd lassan illene visszarázódni a varrós hétköznapokba, van még táskára várakozó megrendelő, táskára váró családtag, és magamnak se ártana egy új táska az új kabátomhoz, úgyhogy megyek is, és rendet rakok az anyagaim között, mindig olyankor jön az ihlet :o).

És hogy azért ne legyen teljesen képtelen ez a bejegyzés, két olyan szett, amit még nem mutattam: az első egy kedves Megrendelőmnek és az Édesanyjának készült, a másik pedig a karácsonyi húzogatós játékban a páromé, Dité lett :o).

Textilfenyők - lépésről lépésre

2009-12-18T11:49:00.000-08:00

Így készítem én :o)

1. Kiszabok 4 db negyedfélkört. Egy nagyot, egy kisebbet, egy még kisebbet és egy legkisebbet :o). A legnagyobból kiszabok még egyet, az lesz a fenyő belseje. Ezen kívül már csak egy vliesdarabot kell kiszabnom, szintén a legnagyobb negyedfélkör méretében.

2. Egymásra rakom a fenyő külső részét: azaz a vliesréteget, és a négy egyre kisebbedő negyedkörömet. Keresek a gépemen valami hímzőmintát, vagy cikkcakkot, és a legkisebb negyedkörtől kezdve haladok a nagyobbak felé, minden réteget levarrva. Ezzel el is készült a fenyőm külseje. (Én ezeknél a fenyőknél címkéket használtam díszítésnek, a varrás közben azokat is odavarrtam a rétegek közé, de tetszőlegesen díszíthetők gombokkal, gyöngyökkel, csipkével is.)

3. A kilógó vliest levagdosom a negyedköröm széléről, majd az egyenes oldala mentén összevarrom, és ezzel meg is kapom a fenyőfához szükséges kúpformát. Kifordítom, szinte már készen is van :o).

4. A bélésnek kiszabott legnagyobb negyedkört is összevarrom az egyenes oldala mentén, ügyelve arra, hogy maradjon egy kis rés a későbbi kifordításhoz. A bélésnek szánt kúpot azonban nem fordítom ki, hanem visszájával kifelé ráhúzom a fenyőkülsőre... (a varrás mindkét rétegnél ugyanoda kerüljön!)

5. ...és a köralap mentén összevarrom a két réteget, majd a bélésen hagyott résen keresztül kifordítom a fenyőt.

6. Bevarrom a rést, a bélést beleigazgatom a fenyő belsejébe, és az alsó köralap mentén letűzöm.

Karácsonyig még van pár nap, sok sikert hozzá :o)!

Szóval a karácsonyi címkék...

2009-12-17T13:32:00.000-08:00

... nem egy karácsonyi koszorúra kerültek, bár arra is kerülhettek volna... :D

... hanem a textilfenyőcskéket díszítik...

... amik ezúttal ajándékok kísérői lesznek. Ha már nem sikerült mindenkinek eská karácsonyi ajándékot készíteni - pedig úgy terveztem -, legalább az ajándékkísérő legyen valami varrott apróság.

Ami aztán a karácsonyfát is díszítheti, vagy csak egyszerűen álldogálhat a karácsonyi asztalon...

Karácsonyi címkegyárrá...

2009-12-16T06:58:00.000-08:00

... alakult ma délelőtt (na, jó, csak egy órácskára :D) a lakás.

És hogy hova kerülnek a címkék?

Hamarosan kiderül :o)!

A ma reggeli hóesésben...

2009-12-16T03:27:00.000-08:00

... az én csomagom is útrakelt... :o)!

Ez pedig itt egy kis karácsonyi hangulat, minden reklámtól függetlenül (és igazából a kliptől is, de klip nélküli verziót nem találtam...)

Ilyen szépeket kaptam :o)

2009-12-15T12:16:00.000-08:00

Amikor reggel telefonáltak a postáról, hogy otthon vagyunk-e, mert csomagunk érkezett, akkor azért már sejtettem, hogy a karácsonyi húzogatósból érkezik az ajándékom. Ennek megfelelően bújtam ki majd' a bőrömből az izgalomtól :D. Aztán a csomag kézhez kapásától számított egy percen belül azért volt ijedtség is rendesen, mert a Magyar Posta rövid levélben tudatta velem, hogy a csomagom sérülten, átázva érkezett Németországból, amit ők befoltozgattak és becsomagoltak egy plusz nejlonba, mert jófejek. Úgyhogy az izgalom tényleg a tetőfokára hágott a bontogatás közben, részben azért, hogy vajon kitől, és mi van benne, másrészt hogy épen érkezett-e az a valami, ami a csomagban van.

De minden a legnagyobb rendben volt, csak a külső csomagolás ázott el, belül sértetlenek maradtak a szépséges ajándékok, amelyeknek egy része már felül látható: a három darab nemezelt gyertyatartó. Zita, - akinek nincs ugyan blogja, pedig érdemes lenne megmutatnia, hogy milyen szépeket alkot - többek között nemezeléssel is foglalkozik. Az, hogy mennyire aprólékosan, és szépen dolgozik, talán ezen az angyalkán látható a leginkább, ami a másik ajándékom volt:

És hogy Zita nem csak szépen nemezel, hanem kiválóan köt is, annak ez a zongorakesztyű a bizonyítéka:

Imádom a színeit, klassz ez a színátmenetes fonal. Még sosem volt ilyen kesztyűm, pedig már régóta szeretnék, és egyszer még horgolni is elkezdtem, de aztán feladtam. Mostanában, amikor a kántorságot is kénytelen vagyok magamra vállalni, azt hiszem nagyon jó szolgálatot fog tenni az orgona mellett a hideg templomban, úgyhogy abszolút telitalálat ez a jó kis kesztyű :o)!

Volt még a dobozkában egy szép karácsonyi lap, meg egy csomag Mozart csoki is, ez utóbbit azonban már sajnos nem tudom megmutatni, de mindenkit biztosíthatok, hogy nagyon finom volt :o)!

Zita, annyira köszönök mindent!

Gondoljrámvirág kékben

2009-12-09T01:33:00.000-08:00

Két darab beteg kiskorú, meg saját beteg magam ápolgatása mellett viszonylag kevés szerep jut a varrógépnek, de azért a nagymamai segítség lehetővé tette, hogy néhány órát mellette tölthessek, aminek folyományaként elkészült ez a királykék színű Gondoljrámvirág táska. Helyesebben rögtön kettőt is varrtam, mert én is kékrajongó vagyok, úgyhogy az egyiket megtartottam magamnak, a másik pedig már fent is van a Meskán.

Szintén textilbőr és pamutvászon kombináció, mint a prototípus, mágneszáras, állítható pántos, és a belseje ez a batikolt hatású vászon, ami pont olyan színekből áll, mint a virágmintás textil, úgyhogy nagyon megörültem neki, amikor rátaláltam a szekrényemben az egyszermajdjóleszvalamire textilek között. Ismét egy megerősítése annak a teóriámnak, hogy a textilek, akármennyit is várnak a szekrényben a felhasználásra, egyszer csak megtalálják a helyüket :o).

Éééééés, díjat is kaptam, Etától, és Fércjutkától, ezúton is nagyon köszönöm Nekik :o).

Babaház kétszer

2009-12-03T13:59:00.000-08:00

Nem bírom ki, muszáj megmutatnom, hogy mi(ke)t varrtam ma, bár van néhány százalék esély, hogy a megajándékozandók (és családtagjaik) erre járnak, de vállalom a kockázatot :D.

Mióta egyszer erre az oldalra tévedtem, nem hagy nyugodni a gondolat, hogy meg kellene próbálkozom ezzel a babaházzal. Aztán folyamatosan visszatartott, hogy az én lányom még nem babázik, a fiam meg nem értékelné (mint utólag kiderült értékelné, de még mennyire, vérig van sértve, hogy a babaházak nem neki készültek, de hát egy ilyen Rabenmutter vagyok én, hogy mindig csak másoknak varrok :D).

Viszont kapóra jött, hogy a hétvégére, pontosabban szombatra két szülinapi bulira is meghívást kaptunk, egy Ovisbarátosné 4 éves szülinapi partyjára, és az Unokatesóéra, aki szintén 4 éves lesz a napokban. Nem is volt kérdés, hogy mi lesz az ajándéka a két ifjú hölgynek :o).

Az első házikóval molyoltam rengeteget, a másodiknál már könnyebben ment a dolog, bár van a házikóban egy kikerülhetetlenül kézzel varrós rész, és hát a kézi varrás nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé... meg lassan is megy... meg nem is tudok igazán szépen kézzel varrni... de a végeredményért mindenképpen megéri kitartani, akkora élmény egy ilyen kis házikót a maga teljes valójában látni :o).

A háztetőn levő gomb egy kismadárka, és úgy tűnik, egy katicabogár is odatévedt az út szélére :o).

És így néz ki a házikó kiterített állapotban, amikor már csak a kézi varrás, csinosítgatás van hátra rajta.

Remélem, hogy boldogok lesznek benne a babák, meg persze a kis tulajdonosaik is :o).

Az én Gondoljrámvirágom

2009-11-24T06:41:00.000-08:00

Tudom, hogy a gondolj-rám-virág az barna-kék, az barna-kék - legalábbis Nemes Nagy Ágnes verse szerint, engem azonban ez az apró tény nem akadályozott meg abban, hogy kiskoromban, amikor Halász Judit dalát hallgattam a gondolj-rám-virágról, akkor egy olyan virágot képzeljek el, aminek minden szirma másmilyen. Az egyik kockás, a másik csíkos, a harmadik pöttyös, és a szivárvány minden színében tündököl.

Nos, ez a gyermekkori képzelgés jutott eszembe, amikor a mai táskához kiszabtam a virágszirmokat. És igaz, hogy nem lett pöttyös, meg csíkos, s a szivárvány színeiből is csak kevés jutott neki, azért a szirmok mind különbözőek, így aztán arra jutottam, hogy mégiscsak megérdemli a Gondoljrámvirág nevet.

Gondoljrámvirág egy textilbőr-pamutvászon táskára került, a maradék bordó-barna textilbőrömet ezúttal a csipkés táska formájával próbáltam ki, sokkal egyszerűbben ment a dolog, mint az ívelt táskánál, úgyhogy vissza is nyertem a textilbőr iránti lelkesedésemet :o).

Már a Meskán :o).

Karácsonyra várva...

2009-11-22T13:29:00.000-08:00

Eddig semmi, de semmi kedvem nem volt az ádventi-karácsonyi készülődéssel foglalkozni, és már kezdtem félni, hogy ebben az évben ez így is marad, aztán tegnap este elkapott a karácsonyi láz, tudatosítván, hogy már csak egy hét van ádvent 1. vasárnapjáig, és ha új dekót szeretnék a lakásba, akkor annak illene nekiállni, úgyis csak 4 hétig nézegethetjük majd, legalább idejében kerüljenek a helyükre...

Nem tudom, hogy miért nőtt ennyire a szívemhez a natúrtól a barnáig terjedő színskála, amikor sosem szerettem igazán, de ebben az évben nagyon úgy tűnik, hogy a natúr-barna fogja jellemezni az ádventünket. Fenyőket készítettem, fa gombokkal, gyöngyökkel, meg néhány zsugorka-dísszel, valamint filc-hópelyheket.

A hópelyhek biztos, hogy lógni fognak valahol, a fákról még nem tudom - az is lehet, hogy néhány teamécsesből kiszedem a kanócot, beleteszek egy-egy hurkapálca-darabot, és azon fognak állni, feltéve, hogy elég magasra tudom őket tenni :o). A fenyők amúgy belül üregesek, a textilt vliessel varrtam össze, hogy legyen tartása.

Szóval mindjárt ádvent :o)...

Táskapróbálkozás textilbőrrel

2009-11-21T12:23:00.000-08:00

Kicsit olyan fejfájós-nyűgös-náthás vagyok, úgyhogy most sok kommentárt nem fűzök ehhez a táskához, az újdonság benne annyi, hogy sok más kedves táskavarró kollegina után megpróbálkoztam én is a textilbőrrel (vagy nem is tudom, lehet, hogy ez a darab inkább műbőr volt).

A kiscipő utáni lelkesedésem kicsit alábbhagyott, nem is volt olyan könnyű varrni, meg fura is a textilek után ez a másfajta anyag, de a végeredmény azért nem lett rossz, bár van még hova fejlődni :o).

Meskapolcon már elfoglalta a helyét, és akkor most csinálok egy forró teát, és elkortyolgatom, miközben tovább horgolom Dani csíkos sálját...

Picipő

2009-11-19T06:43:00.000-08:00

Amióta elkészült Zorka kiscipője textilből, azóta nem hagy nyugodni a gondolat, hogy milyen jó lenne textilbőrből is megpróbálni.

Aztán amikor bementem ebbe a boltba, akkor hirtelen el is felejtettem, hogy miért is jöttem tulajdonképpen, mert annyi gyönyörű lakástextillel találtam szembe magam... De rendkívüli önfegyelemről téve tanúságot csak textilbőrt vettem :o). Ezt a szép pirosat, és még egy bordó-sötétbarna színűt (még nem sikerült eldöntenem, hogy melyik is inkább), mert igaz, hogy csak kisebb leesett textilbőr darabok után kérdeztem, de aztán nem bírtam megállni, hogy ne vegyek annyit, amiből még adott esetben egy-egy táska is kitelik. De ez talán majd a holnapi nap témája lesz (ha sikerül elég hamar ágyba parancsolni az Aprókat), most maradjunk egyelőre a kiscipőnél :o).

Egy élmény a textilbőrrel dolgozni, jó szabni, jó varrni, el se tudom képzelni, hogy akkor az igazi bőrrel milyen klassz lehet (de nem, a régi bőrkabátomat nem szabad felszabdalni, mert abba még egyszer beleférhetek, ugye :o)?).

Applikációval egyelőre nem próbálkoztam meg, így csak ez a pöttyös szegély díszíti, de igazából olyan aprócska, hogy szerintem ez is elég rá.

És ilyen akkor, amikor a Lány a picipős lábát lógatja:

A bőr színe egyik képen se az igazi, az elsőn túl élénk, a másodikon túl halovány, az igazság valahol a kettő között van.

És ma elkészült egy szett is, egy kedves meskás megrendelőmnek. A táskát már ismeritek, ehhez készült neszesszer és kulcstartó.

Még utoljára egy kis ősz...

2009-11-17T13:53:00.000-08:00

Mostanában kicsit hanyagoltam a varrógépem. Azt hiszem, hogy az elmúlt egy év, a mi közös történetünk a varrógépemmel, elég intenzívre sikerült, és kicsit elfáradtam. És nem volt kedvem. És inkább horgoltam.

Aztán most vasárnap kinéztem a WAMP-ra, beszéltünk pár mondatot Kdattával, megfogdostam a szépséges táskáit, és bár akkor még úgy gondoltam, hogy nekem mostanában a gyümölcs- és zöldségvarráson kívül más varráshoz nem lesz kedvem, mire hazaértünk már összeállt a fejemben a legújabb táska :D.

Mert hogy én szeretem a gömbölyded formákat. Mondjuk nem magamon, azoktól a gömbölyded formáktól szívesen megszabadulnék már, csak sajnos ebben a esetben a forma ragaszkodik hozzám rettentően :D - mindegy, ezt hagyjuk is :D. De egy táskánál pl. nagyon szeretem ha kicsit ívesebb. Úgyhogy rajzolgattam-rajzolgattam, és végül ez a forma tetszett meg, és hogy az alja is valóban gömbölyű legyen, de mégis legyen valami kis mélysége a táskának, az előlap és a hátlap közé varrtam még egy csíkot.

És ezúttal egy gomba került rá applikációnak :o).

Viszonylag tágas, A/4-es füzet lazán elfér benne, ugyanakkor nem is túl nagy, olyan pontjó lett a mérete. Pántja állítható heveder, egy zseb található a belsejében, és szokás szerint mágneskapoccsal záródik.

Hamarosan a Meskán :o)!

Dani sapija, meg egy kis gyümölcs- és zöldséggyár :o)

2009-11-15T14:31:00.000-08:00

A hétvégén elkészült fiatalúr sapkája, sötétkék és almazöld színű fonalakból, csíkosra, pompomosra, már fel is avatta, és ha jól sejtem, tetszik neki :D.

A fotózáshoz mondjuk komoly zsarolást kellett alkalmaznom, így is kb. 50 képből csak néhány lett többé-kevésbé éles, a többi elmosódott, mert ugye nem lehet két másodpercre se megállni egy helyben. Komoly csokiadaggal, és mesenézéssel fizettem az együttműködésért, még szerencse, hogy Kicsilány egyelőre hagyja magát fényképezni, mert két gyereknél már sokba kerülne nekem ez a modellesdi :D.

A pompom egyébként ez alapján a video alapján készült, egy WC-papír gurigából vágott csík segítségével:

És igen, engem is elért a Violini indította zöldség- és gyümölcsgyártási láz, pedig sokáig próbáltam ellenállni :D. Mert hogy Lányka még mostanában nem fog konyhásat játszani, arra még várnunk kell. Viszont Daninak úgyis tervezünk karácsonyra egy kis boltos játékot, hát meggyőztem magam, hogy a boltba éppen passzolni fognak a gyümölcs és zöldség hegyek. Behozni már nem fogom a lemaradást, és az is lehet, hogy nem mindegyik zöldséget fogja majd árulni a fiam, de igyekszem haladni, hogy karácsonyra minél több darab készen legyen.

Eperrel kezdtem, aztán a répa következett, és felezett almák vannak még kiszabva, az összevarrásra várva.

Terveim szerint filcből lesz a kollekció :o).

Mindenféle fonalas

2009-11-12T11:53:00.000-08:00

Hát igen, a horgolmányok jóval lassabban készülnek, mint a varrott dolgok, ez meglátszik a blogbejegyzések gyakoriságán is :o). És különösen is akkor készülnek lassan a horgolt darabok, ha szokás szerint több dolgot horgolok párhuzamosan, mert a horgolás valami miatt így öröm, ha éppen a hangulatomnak megfelelő darabot horgolom tovább, aztán váltok, aztán vissza, aztán belekezdés egy újabba... míg aztán kb. azonos időben több darab is elkészül.

Mint ma pl. ez a sapka-kesztyű szett, Zorkalánynak.

Egy sálnyi fonalam maradt még ezekből a színekből, úgyhogy a szett úgy lesz teljes, de most éppen Daninak készülök egy sapit horgolni, mert szegénykém minden este megkérdezi, amikor leülök a fotelbe a fonalaim közé, hogy "Anya, mit horgolsz nekem?", és hát általában azt kell válaszolnom, hogy "Drágám, most Zorkának horgolok...", úgyhogy ez tarthatatlan állapot, Zorka sálja még várhat, most Dani sapkája következik ha törik, ha szakad :o).

Na, de azért Daninak is horgoltam ám már valamit :o). Annyira meguntam, hogy legalább öt itthoni cipője van, és ennek ellenére mindig mezítláb mászkál, mert a cipőkből általában mindig csak fél pár található éppen, hogy gondoltam, egy horgolt manócipő jól jönne neki. Ha a fél párok eltűnésére az ellenszert nem is találtam meg, legalább van még egy pár lábbeli, ami esetleg, véletlenül éppen akkor megtalálható, amikor kell. Mellesleg tényleg szívesen hordja :o).

Még szülinapi ajándékként kaptam ezt a zoknihorgolós könyvet, aminek alapján Zorkának még ezt a vastag zoknit horgoltam, szintén olyan itthonimamusz jelleggel, bár még a csúszósságára kell valami megoldást találnom, hőre puffadó gumifesték pöttyökre gondoltam, de ha valakinek van jobb ötlete, szívesen fogadom :o).

És a végére egy apróhirdetés: keresem a Horgolás Bibliája című könyvet! Sajnos internetes könyvesboltokban mindenhol hiánycikk, a kiadónál sincs már, úgyhogy csak kisebb könyvesboltokban képzelhető el, hogy maradt egy-egy darab egészen véletlenül, úgyhogy ha valahol látjátok, nagyon megköszönném, ha szólnátok :o)! Vagy ha van valakinek használt-eladó, vagy ha esetleg antikváriumban látjátok... szóval tényleg nagy-nagy köszönet, ha meglátjátok ezt a könyvet valahol, és rám gondoltok :o)!

Sál vagy kendő?

2009-11-03T06:37:00.000-08:00

Nem tudom pontosan, hogy inkább melyik, mert elég széles ahhoz, hogy akár kendőként is használható legyen, bár én inkább sálként használom pillanatnyilag, és megállja a helyét a mínuszokban is, nagyon puha és finom meleg :o).

A mintára itt bukkantam, annyira megtetszett és az itthon raktáron levő világoskék fonalam is annyira passzolt hozzá, hogy összeszedtem a bátorságomat, és nekiálltam. Közben kiderült, hogy egyáltalán nem olyan bonyolult, mint amilyennek látszik, egy kezdő horgoló is bátran megpróbálkozhat vele.

Tetszik a szabálytalansága, a kis virágok meg egyenesen a szívem csücskei :o).

150 gramm fonalat használtam fel hozzá, és 4,5-es horgolótűvel horgoltam.

És a nyertes...

2009-11-01T02:58:00.000-08:00

Későn fekvő vagyok, úgyhogy még tegnap, éjfél után gyorsan kisorsoltam a blogszülinapi játék szerencsés nyertesét. Mivel Nagyfiú most éppen (életében először, úgyhogy nagyon izgi) a nagyszülőknél tölti a hétvégét, Kislány meg még nem tud kalapból húzni, ezért a random.org-ra bíztam a sorsolást. Beírtam a neveket olyan sorrendben, ahogyan a megjegyzéseket hagytátok, a gép pedig kiadott egy nyertes-sorrendet :o).

A bizonyíték itt lent látható, az első helyezett, azaz a játék nyertese pedig...

Norcsella

Szeretettel gratulálok :o)!

És hogy mi az ajándék?

Nos sokat gondolkoztam, hogy mit tudnék varrni táskán kívül :o), aztán eszembe jutott, hogy nem is olyan régen varrtam én néhány Rézi őrangyalt. Egészen pontosan hármat, közülük az egyik, a próbadarab itthon van, egy Spanyolországba került rokonkislányhoz, egy pedig Kriszta barátnőm kislányáé lett Németországban.

A negyedik pedig Norcselláékhoz fog kerülni :o).

Innen is üdvözletét küldi az új családjának, és egy címet kér, hogy hova repüljön!

Mindenkinek köszönöm a kedves szavakat és a részvételt, játsszunk ilyet máskor is :o)!

Rövid, gombos

2009-10-31T14:04:00.000-07:00

Érdekes, hogy a varrományoknál nem szeretem az UFO-kat. Addig nem kezdek másikba, amíg az éppen aktuálisat be nem fejeztem. A horgolásnál ez valami miatt másképpen alakul: csomó párhuzamosan futó projektem van, egyszer egyikkel, másszor másikkal haladok kicsit. Ez a sál már napok óta csak arra várt, hogy megkapja a színben megfelelő gombját - a gombfelvarrást sajnos egyéb esetekben sem sietem el :D - de ma erőt vettem magamon, és felvarrtam a gombot, úgyhogy most már mutatható állapotba került ez a rövid, elegáns nyakmelegítő.

A mintát Anyahajótól kaptam, tavaly ő ezzel a mintával kötött nekem egy sálat, és én is mindenképpen ki akartam próbálni. Vicces, hogy mennyire más lett a két sál, csak a fonal különbözősége miatt. Szerintem nagyon csinos ezzel a lyukacsossággal.

A másik próbálkozásom, ezúttal a varrógéppel, ez a kis bébicipellő. Már nem tudom, hogy melyikőtök blogjáról jutottam el erre az oldalra, mindenesetre a kis bébicipőt nem hagyhattam ki :o). Zorkának is tetszik, valami csoda folytán ezt nem veszi le magáról rögtön és azonnal, úgyhogy ez már siker. Próbadarab, úgyhogy csak kutyafuttában készült, és az is kiderült, hogy mit változtatnék a szabásmintán legközelebb. És azt hiszem a legközelebbihez inkább valami vékonyabb, puhább textilbőrt fogok használni.

Elkészült a blogjáték nyertesének ajándéka is, és tényleg nem táska lett, de hogy pontosan mi, azt majd holnap meglátjátok :o).

Táskám

2009-10-27T15:29:00.000-07:00

Nemrég készült ez a táska magamnak, kísérletezem, hogy megtaláljam a számomra legmegfelelőbbet, és hát nem mondom, hogy teljesen elégedett vagyok vele, de majdnem teljesen :o).

Amint látható, nincs rajta semmi különleges díszítés, csak a fedlapja, amit a Kwanderánál nyert textildarabkákból (ezúton is köszönöm :D) válogattam össze. Annyira szépek, jó tapintású, és könnyen varrható anyagok ezek, hogy igazából ilyen textilekből kéne táskákat varrni, ha nem arany áron mérnék őket.

No, és ha most a fedlap után a táska alapanyagára térünk... akkor... igen, ismerős lehet ez az anyag valahonnan... elárulom, hogy a táska Ikeás tányéralátétekből szabódott ki :o). Amikor a terítőimet rendezgettem, bukkantam rá a natúr és kék színű tányéralátétekre, amit még akkor használtunk, amikor kettesben tengettük napjainkat, és senki nem öntötte le kakaóval. Mondanom se kell, hogy textil tányéralátéteknek gyerekek mellett nem sok hasznát vesszük, meg amúgy is csak kettő-kettő volt mindkét színből, úgyhogy feláldoztam őket a táska kedvéért. Nagyon erős, nagyon strapabíró, színtartó anyagok. Zseniálisnak gondolt ötletemet azért a varrógépem nem gondolta annyira zseniálisnak, szenvedett a vastag anyaggal rendesen, de azért ügyesen megvarrta az utolsó öltésig.

Natúr színű hevedert pedig nem kaptam, úgyhogy az itthoni barna készletből lett pántja, és ha már a pántja barna, akkor a bélését is sötétbarna pamutvászonból varrtam, jó nagy zsebekkel.

Az csak utólag derült ki, hogy színben tökéletesen passzol a tavaly szülinapra kapott anyahajó-sálhoz :o).

(Az idei jókívánságokat pedig nagyon köszönöm, édesek-kedvesek vagytok :D!)

Szett készül

2009-10-26T13:51:00.000-07:00

Szóval most, hogy a varrógépem gyengélkedik, teljes gőzzel belevetettem magam a horgolásba. A nagykörúti Burda-boltban találtam ezt a nagyon finom, puha fonalat, első látásra szerelem volt. Két szálból szövődik, az egyik egy fényesebb fonal, a másik pedig a puhaságát adó kissé bolyhos. Mondjuk a bolyhossága miatt nehezen találom az aktuális helyet, ahova a horgolótűt kellene bökni, cserébe viszont ha kicsit mellébökök, akkor sincs semmi baj, mert nem látszik :o).

Így készült ez a melegebb sapka Zorkának (aki mellesleg rém elfoglalt üzletasszony módjára keresi azt a számot a telefonomban, amit azonnali hatállyal fel kell hívnia...).

A kabátjához illő sötétrózsaszínnel kereteztem a sapit, és abból van a megkötője is.

És amint lejjebb látszik, még nem vagyok teljesen kész a művel, mert hogy sál is jár majd a sapkához, ennek a horgolása éppen folyamatban van, és ha nagyon szorgalmas leszek, akkor még ma este el is készül. Egy kesztyű lenne még jó, valami kis zsákocska-szerű, ezen még gondolkozom kicsit...

Ez pedig a fonal közelről, olyan puha, ölelgetnivaló, mint egy plüssmackó, remélem ez a képről is látszik :o).

Szülinapok és játékok

2009-10-23T10:28:00.000-07:00

Újabban megsokasodtak a kreatív blogokon a szülinapi játékok. Vicces, hogy ilyen sokan kb. azonos időben kezdtünk el blogolni, és immár egy éve gyönyörködünk egymás alkotásaiban, veszünk részt kinél kisebb, kinél nagyobb mértékben a hétköznapokban :o).

Az első örömteli bejelentenivalóm, hogy az egyik szülinapi játékban én lettem a befutó, egészen pontosan hordosv blogján nyertem egy horgolt angyalkát, aminek hihetetlenül örülök, és nagyon köszönök!

Az angyalkám kb. így fog kinézni, és ígérem, nagyon jó helye lesz nálunk :o). (A kép hordosv blogjáról származik.)

És ha már a szülinapos játékoknál tartunk, én sem maradhatok ki a sorból. Igaz, a blogom már elmúlt egy éves, de eredetileg szkreppelős blognak indult, és az elején szkreppelt képek láthatók, a varrásba való átmenet tavaly október végén kezdődött. Pontosan október 31-én készítettem el életem első patchwork blokkját, innen indult el a fertőzés :o). Úgyhogy lassan egy éves varrós múlttal büszkélkedhetek. Addig még egy másik szülinap is lesz, nem mondom meg, hogy hányadik, de kerek :o), úgyhogy ezennel egy dupla szülinapi játékot hirdetek! A feltétel a szokásos: ennél a bejegyzésnél kéretik október 31. éjfélig egy kommentet hagyni.

Az ajándék pedig hadd maradjon meglepetés (... ááá, nem táska :D)!

Horgolda

2009-10-20T02:50:00.000-07:00

Újabban megint horgolásra adtam a fejem csekélyke kis szabadidőmben, és be kell vallanom, egyre jobban élvezem, és mindig rácsodálkozom, hogy mennyire jó kiegészítő hobbi a varrás mellett. Jó esténként a meleg radiátornál (igen, tudom, hogy sokkal romantikusabb lenne kandallót, vagy cserépkályhát írni, de hát nálunk csak radiátorok vannak :D), szóval jó a meleg szobában bekucorodni a fotelbe, és csak horgolni-horgolni, miközben a háttérben a templomunk orgonájának hangját megörökítő CD szól...

Egy baj van csak a horgolással: a Zorkának szánt sapkák egy este alatt készen vannak, és hát olyan sokra nincs szüksége a Lánynak, mást meg még nem nagyon tudok horgolni (a korábban eltervezett takaró túl nagy falat még nekem), úgyhogy a férjem mondta is, hogy mivel úgyis csak a tevékenység a lényeg, vesz nekem egy nagy gombolyag fonalat, aztán horgoljak és bontsak, horgolja és bontsak, ezzel tudom leginkább kímélni a családi kasszát. Persze azért nem haragudott, hogy tegnap egy újabb adag pihe-puha rózsaszín fonalcsodával gazdagodott a készletem, amiből sapka és sál van tervben, kinek másnak, mint a Másodszülöttnek.

Azért emellett varrtam is egy újabb táskát magamnak, mert rá kellett döbbennem, hogy én egy örök elégedetlen táskatulajdonos vagyok, egyik táska ezért, másik azért nem az igazi, úgyhogy még keresem a magam számára ideálisat, de nem adom fel a reményt, hogy egyszer meg fogom találni. A kísérletezgetés most szünetel ugyan egy időre, mert a gép szervizben van, még jó, hogy a garanciális időn belül kezdett el vibrálni a lámpája. De legalább minden egyéb kísértés nélkül babrálhatok a fonalaimmal :D.

Amúgy ha valakinek van ötlete fiúknak való horgolt sapira, örömmel fogadom... :D.

És kész :o)

2009-10-03T12:25:00.000-07:00

Rózsaszín szegélyt kapott...

...és hogy a hátlapja se maradjon virágözön nélkül, ott a tűzés lett virágindás.

Hatalmas élmény, hogy elkészült, a varrást is élveztem, de azért most nem fognék bele egy újabb nagy darabba :o). Úgyhogy Daninak sajnos várnia kell a saját, autókkal díszített takarójára - igen, benyújtotta az igényét ő is egy takaróra, autósra, hiába próbáltam meggyőzni, hogy neki viszont falvédője van, ami Zorkának nincs - ő úgy gondolja, hogy ami a tesójának jár, az neki is, és csak azért nem tette rá a kezét erre a virágosra, mert a virágos az "jányoknak vajó" :o).

Kis tulajdonosa már használatba is vette, jóízűen szuszog rajta :D.

Virágoskert

2009-10-02T13:47:00.000-07:00

Amikor már éppen elraknám a varrógépet valahova a szekrény mélyére, mert úgyse jutok soha hozzá most, hogy elkezdtem kicsit dolgozgatni, akkor jön valami annyira inspiratív, hogy mégiscsak muszáj valahogy időt szakítanom a varrásra...

A héten kaptam egy levelet egy kedves foltvarrótól, és a levelében mellékelt néhány fotót ebből a blogból. Hát, hosszú percekig nézegettem elbűvölve a rengeteg szépséget, és akkor már tervben volt, hogy majd varrok Zorkának egy melegebb téli babatakarót, de amikor megláttam ezen a blogon a virágoskerteket, akkor már tudtam, hogy az a takaró nem egyszer valamikor lesz, hanem MOST, és nem akármilyen, hanem ilyen virágmotívumos.

Három napja minden lopott szabadidőmben ezt csinálom, pillanatnyilag kb. háromnegyed részben készen van, még a hátlapozás hiányzik, meg a körbeszegés. Mondjuk az is lesz még egy jó adag munka, ugyanis úgy tervezem, hogy a hátlapot is összekukacolom vliessel, mint ahogyan a virágos előlap is már ebben az állapotban van, és a két vliessel összekukacolt lapot varrom majd egymáshoz, és szegem körbe. Azért gondoltam erre a megoldásra, mert viszonylag vékony vliesem van csak itthon, ami ugye vastag babatakarónak önmagában nem éppen ideális, a varrás meg nem várhat addig, amíg vastagabb vliest sikerül beszereznem :D, úgyhogy két réteg vékonnyal egyeztem ki. Ez azért is jó (legalábbis én úgy képzelem, hogy jó lesz), mert az előlap-vlies-hátlap összekukacolása úgyse sikerült volna ráncok nélkül, így meg a ráncosodás problémáját sikerült áthidalni. Legalábbis remélem :o).

Kb. 110*75 cm, 26 virágot applikáltam rá, először kétoldalas ragasztófátyollal ráragasztva, majd szabad gépi tűzéssel körbevarrva. A virágok szárát is szabad gépi tűztem, majd a virágok közötti helyet apró kukacolással varrtam körbe. Nem kicsit van izomlázam :o).

A kukacolás egyenletességéről inkább nem beszélnék, ma már a végét úgy csináltam, hogy Dani is ott állt mellettem, és egyfolytában a karomat simogatta "Anya, megsimizlek, jó?", ezek után meg ugye nem lehet haragudni, meg ráripakodni a gyerekre, hogy "Ne löködd már a kezem!" :D, úgyhogy legalább majd évek múlva is fogom tudni, hogy az, meg az, meg az a görbület ott azért ilyen fura, mert a fiam éppen ellenállhatatlan késztetést érzett a kezem simogatására :o).

Ha elkészülök vele - remélem minél előbb - akkor még majd mutatom :o).

Tüskéshátú

2009-09-16T13:07:00.000-07:00

Igen, továbbra is a barna szín van nálam a porondon, megfertőződtem a barnával, és nem tudok ellene tenni :o).

Ezúttal egy süni került a könnyű kis őszi, csipkés táska elejére. A változás még annyi az előzőekhez képest, hogy a hevederes vállpánt ezen a táskán állítható, és a belső zseb mellé még egy kulcstartó karabiner is került.

És ha minden jól megy, akkor még ma este elkezdem a hasonló stílusú saját táskám megvarrását is, mert a hétvégén elutazunk, és az ugye már nem újdonság, hogy nincs egy rongyom se :o), de hogy nincs egy normális táskám, az már aztán igazán szégyen.

Az viszont külön öröm, hogy a város, ahova megyünk, "Die Textilstadt" néven fut, ezt csak tegnap fedeztem fel, amikor az interneten kutakodtam kicsit, hogy mégis hova megyünk - szóval a baráti találkozásnak eddig is nagyon örültem, de hogy ez ráadásul egy olyan városban lesz, ahol különösen is nagy az esélye textiles boltok előfordulásának, hát, ez rendesen megdobogtatja a szívem :o).

A sünis táska pedig hamarosan a boltomban :o)!

Cirmos

2009-09-13T04:12:00.000-07:00

A tegnapi mackós mintájára készült, azzal a különbséggel, hogy egy kunkori farkú cica díszíti az elejét, aki egy, a csipkével és a fülekkel harmonizáló, krémszínű szatén szalagocskát is kapott a nyakába. Kísérletezgetek, hogy a figurákat hogyan tudnám a legjobban (nekem leginkább tetszően :D) felapplikálni a táskákra, most azt a megoldást választottam, hogy egy filcdarabra hímzem a mintát, és aztán a filccel együtt varrom a táska elejére.

Egy barátnőmnek készült ajándékba, ha jól emlékszem, szereti a cicákat :o).

Belülre ezúttal a jól bevált mágneszár került, és persze egy csipkés zseb.

Ismét mackós

2009-09-12T04:55:00.000-07:00

Rég jelentkeztem, és ennek az az oka, hogy az utóbbi időben nem nagyon jutottam varrógép közelébe. Amióta óvodás a Nagyobbik, rendkívül elfoglalt vagyok :o). De tényleg, most valahogy úgy tűnik, hogy egy gyerekkel strapásabb itthon lenni, mint kettővel, pláne, ha az az egy már nem alszik délelőtt, és míg korábban azért legalább szabni tudtam a gyerekek mellett, most semmivel nem haladok, Zorka annyira ragaszkodik hozzá, hogy vele, és csak vele foglalkozzam :o). Persze jó is ez így, nem panasz volt, csak a magyarázata annak, hogy mostanában miért nem frissül a blogom.

Aztán, mivel azért vannak megrendelések, tegnap leporoltam a varrógépet, megvarrtam az ovisszettet Áronnak, és ahogy az már lenni szokott ilyenkor, nem tudtam leállni, és még pluszban ez a táska is megszületett. Ez is már egy régebbi ígéretem volt, mackórajongó család anyatagjának, és csak azért húzódott ilyen soká a megvarrása, mert a kedves blogbarátnő zippel záródó táskát kért :o). Én meg nem akartam égetni magam azzal, hogy olyat nem tudok, úgyhogy nekiveselkedtem, jóóóó sokáig tanulmányoztam Colette egyik táskaleírását, amiben a zipp bevarrásáról is szó esik, és hát sikeresen létrejött életem első zippel záródó tasija. Nem mondom, hogy nem lehet tökéletesíteni még a technikán, de alapvetően rendben van a zipp, és használható a táska, úgyhogy most örülök nagyon :o).

A kockás anyag a fő-fő kedvenc azok közül az anyagok közül, amiket még két hete az anyagbeszerző túrámon vettem, és mivel nagyon megszerettem ezt a csipkével való kombinálást is, ez a táska is csipkés lett, elöl-hátul, plusz a belső zsebe szélénél.

Vállpántjához sötétbarna hevedert használtam, Kdattától kaptam az ötletet, hogy hol lehet színes hevederekre szert tenni, úgyhogy ennek is nagyon örülök, az örökös vállpánt-problémámra (tudniillik, hogy azt nem nagyon szeretek csinálni... :D) ez egy egyszerű és nagyszerű megoldás.

És mivel imádom ezt a táskát, amíg alszik az aprónép, gyorsan kiszabom a következőt is :o).

Blokk-ihlette táska

2009-08-28T03:04:00.000-07:00

Nem tudom, más hogy van vele, nekem mindig akkor jönnek a "muszáj" ötleteim, amikor amúgy is rengeteg lenne a tennivaló, varrnivaló, és ilyenkor mindent sutba dobva a muszáj-ötletet kell megvalósítani, mert amit muszáj, azt muszáj :o).

Ilyen ötlet volt a tegnapi blokkot nézegetve egy táska, aminek hasonló felépítése van, mint a barátság takaróba készült 15*15-ös négyzetnek. Megbabonázott ez a két barna árnyalatú anyag - amit mellesleg kifejezetten a blokk kedvéért vásároltam, mert nem volt itthon semmiféle barna árnyalatú anyagom, bármennyire is meglepődtem ezen a tényen. Eddig nem nagyon használtam a barna színt, most viszont annyira megszerettem ennek a két anyagnak a kombinációját, hozzá a csipkét, hogy nem bírtam ellenállni a gondolatnak, hogy egy táskát varrjak a maradékából.

Érdekes, hogy én eddig mindig féltem vékony pamutvásznat használni a táskák külsejéhez, mondván, hogy annak nincs tartása, de tévedtem, vastag vliessel összekukacolva olyan kis masszív lesz, hogy megáll a saját lábán. Úgyhogy ezután a szépséges pamutvásznakat nem csak táskabélésnek fogom használni :o).

Ennél a táskánál a világos részt tűztem, törtfehér cérnával, a sötétbarna részt kukacok nélkül hagytam :o).

A belső zseb szélére is került egy darabka a táska külsején használt csipkéből.

A táska maga 29*32 cm, a pántja 56 hosszú, és a pillanatnyi abszolút kedvencem :o).
Hamarosan a boltomban :o).

Katicablokk

2009-08-27T02:48:00.000-07:00

Elhatároztam, hogy a Barátság-blokkom katicamentes lesz.
Aztán gondolkoztam napokig, hogy milyen is legyen, rakosgattam az anyagokat ide-oda, rajzolgattam magamnak logószerűségeket - mert hogy közben azon is gondolkozom, hogy be kéne állnom nekem is a logótulajdonosok népes táborába :o) - szóval rajzolgattam komoly ábrákat, meg virágokat, meg izéket, hogy megtaláljam azt, ami úgy igazán az enyém lehet, ami kicsit rám jellemző, és a végén mégiscsak arra jutottam, hogy ez a kis figura áll a legközelebb a szívemhez.
Nem akarok beskatulyázódni a gyerekes dolgok varrogatásába, de ha végiggondolom eddigi - igencsak rövidke :o) - varrópályafutásomat, a komolyabb stílusú táskákkal való próbálkozás után valahogy mindig a kicsit gyerekes varrományoknál kötöttem ki.

Úgyhogy lehet, hogy meg kell barátkoznom a gondolattal: ilyen vagyok én :o).

És akkor a Colette által megálmodott barátság-takaróba készülő blokkom se lehet más.

Így készül...

2009-08-26T03:33:00.000-07:00

... a macis gyerekhátizsák.

Első körben elkészítjük a hátizsák egyes részeit. Én a ráhajtóval szoktam kezdeni, az applikáció miatt az a legmacerásabb.

A ráhajtó anyagából kivágok két 20*18,5 cm-es téglalapot, majd lekerekítem a két csücskét. Az egyik lekerekített téglalapra elkészítem az applikációt, jelen esetben egy macifejet, a másikat összekukacolom egy megfelelő nagyságú vlies-darabkával.

Ezután színt színre fordítva összevarrom a ráhajtó két részét úgy, hogy az egyenes rész nyitva maradjon, majd kifordítva letűzöm körben, és elhelyezem benne a mágneszár felső darabját. Ezzel a ráhajtó készen is van.

Kivágok egy 24*7 cm-es kis téglalapot, hosszában összehajtom, összevarrom, majd kifordítva keskenyen letűzöm a két hosszanti szélét, és már készen is van a hátizsákom kis akasztója.

Ezután következnek a pántok: kivágok két darab 9*57 c-es csíkot a pánt anyagából és két 5*60 cm-es csíkot a vliesből. A pánt csíkját hosszában félbehajtom, összevarrom, majd a kifordításnál már egyúttal belehúzom a vliescsíkot is, és középen letűzöm a kész pántokat.

A hátizsák külsejéhez és béléséhez 4 darab 34*35 cm-es négyzetet vágok ki. Kettőt félreteszek, kettőt pedig összekukacolok vliessel, szép egyenesre vágom a szélén a vliest, majd színt színre fordítva összevarrom a két részt úgy, hogy a szája nyitva maradjon ;o), valamint hagyok rajta egy lyukat a későbbi kifordításhoz.
Az alján a kép szerint levarrom a csücsköt, majd lenyisszentem a maradék csücsökdarabot.
Ezzel el is készült a hátizsák bélése.

Már csak a zsinórház van hátra: ehhez egy 6*68-as csíkra van szükségem, aminek a két rövid végét behajtva levarrom, majd hosszában összehajtva a csíkot, úgy, hogy a kis behajtás belülre kerüljön, összevarrom.
A hátizsák egyes darabjai ezennel készen vannak :o).

Most előveszem a hátizsák külsejének szánt két 34*35-ös lapot, az egyiket lefektetem színével felfelé, az aljától kimérek kb. 7 cm-t, és az ábra szerint odagombostűzöm a hátizsák egyik pántját. A másik pántot a vele szemben levő oldalra erősítem, szintén 7 cm-re a négyzetem aljától. A pántok az anyag belsejére lógjanak!
A másik négyzetet, színével lefelé ráfektetem, és rágombostűzöm a "pántos" anyagdarabra, majd összevarrom a három oldalát.

A pántoknál többször is megerősítem a varrást, majd az így kapott hátizsák-külsőnek is levarrom alul a csücskét, hogy legyen valami kis alja, és levágom a fölösleges csücsökdarabokat. Kifordítom.

Nos, akkor most kell lennie egy hátizsákbélésnek, egy hátizsák-külsőnek, amiből kilóg kétoldalt a két pánt, kell lenni egy ráhajtónak, egy zsinórháznak, és egy kis akasztókának.

Elkezdem összerakni a darabokat.

A pántokat a kép szerint odagombostűzöm a hátizsák szájának hátsó részére, majd odavarrom.

A kis akasztót kettéhajtom, a pántok fölé gombostűzöm, és levarrjom.

Ezután következik a ráhajtó, a képen látható módon, "macival lefelé" ezt is odagombostűzöm majd odavarrom a a hátizsák szájához. (Legkésőbb ekkor illik valami vastagabb tűre váltani :D)

A végére maradt a zsinórház, úgy erősítem a hátizsák szájához, hogy a két vége a hátizsák elejének a közepén találkozzon. Körbevarrom a zsinórházat a hátizsák száján, a képen látható módon.

Már csak a béléssel való összeházasítás maradt hátra a nagyobb munkák közül. Egymás mellé teszem a külső és a belső részt, ahogy itt is látszik...

... és a külsőt elkezdem szépen belehúzni a bélésbe.
A szájánál eligazgatom, hogy passzoljanak egymáshoz, majd szabadkarossá téve a varrógépet körbevarrom a hátizsák száját, vagyis összevarrom a külső részt és a bélést.

A bélésen hagyott lyukon keresztül kifordítom a hátizsákot, majd a bélést annak rendje és módja szerint belülre tűröm.

Ezután már csak apróbb feladataim vannak, mint pl. a hátizsák szájának zsinórház alatti körbetűzése...

A mágneszár alsó részének odaerősítése (a kifordítós lyukon keresztül) a megfelelő helyre, majd a lyuk bevarrása.

Kiálló cérnavégeket levágom, a zsinórházba behúzom a szalagot...

És vasalás után már indulhat is kis gazdájához a hátizsákom :D.

(Ebben a méretben szerintem 4-5 éves korig használható, de a méretek persze igény szerint növelhetők.)

Játékok, díjak, miegymás

2009-08-18T12:04:00.001-07:00

A több, mint egy hónapig tartó laptopnélküliség után tegnap végre megérkezett kis gépem a szervizből, ahova nem saját hibájából került, hanem... izé... az enyémből, ugyanis azon az álmos júliusi reggel, a kedvenc blogjaim olvasgatása közben lelöttyintettem egy kevéske kávéval... de nem ízlett neki.

Úgyhogy az utóbbi időben minimálisra voltam kénytelen csökkenteni az internet előtt töltött időt, azt is a "céges" gépen tettem, ezért volt az, hogy jól lemaradtam a kommentelésben, bár azért mindenkit igyekeztem rendszeresen olvasgatni.
Na, de mától ennek vége, visszakaptam függőségem tárgyát, úgyhogy minden esély megvan rá, hogy ismét aktív blogoló legyek :o).
És akkor most gyorsan pótolom az elmaradásaimat...

A nyári melegben kellemes, hűsítő blog díját kaptam a napokban Katicától és Vadcictől, akiknek ezúton is köszönöm, hogy rám gondoltak :o).

ZsuKa és Abile pedig a könyves játékra hívott, az éppen olvasott könyvem 161. oldaláról az 5. mondatot kell ide bemásolnom, a játék szabályainak megfelelően.
Éppen tegnap fejeztem be Erlend Loe: Doppler, az utak királya című könnyed, nyári olvasmány jellegű könyvét, aminek a kérdéses mondata a következő: "Kedves kis fénykép ez, egy kedves kis madárkáról."

És ma gyorsan két játékba is beneveztem, az egyik Edige szülinapi játéka, ahol gyönyörűséges rózsaszínségeket lehet nyerni, a másik pedig a Colette által megálmodott "Barátság takaró", ami egy hihetetlenül klassz kezdeményezés, buzdítok mindenkit a részvételre, és már rettentően kíváncsi vagyok a végeredményére :o).

Mackó úr...

2009-08-15T05:22:00.000-07:00

... ezúttal egy gyerekhátizsákra költözött.
A szabásminta nagyrésze és az applikáció ötlete a Patchwork Spezial Taschen 2009/3. számából való, azzal a különbséggel, hogy az én medvémnek csak feje van, az újságos macik pedig testet is kaptak, de én azt egyelőre túl nagy falatnak tartottam magam számára, úgyhogy kiegyeztem egy macifejjel is. :o). A füleket nem varrtam oda teljesen, úgyhogy egy kis 3D jelleget is kapott a táska, amit egyébként kék kockás szalaggal lehet összehúzni és mágneskapoccsal záródik.
Egy régi osztálytársam kisfiáé lesz.

És a nem túl szorgalmas múlt hét másik termése egy rendelésre készült "romantikus táska", ami egy korábbi darabnak a kistestvére, kb 35*30-as méretben.

A héten el vagyunk látva egy darab nagymamával, úgyhogy azt terveztem, hogy majd rengeteget fogok varrni, pl. Szarvasmici játékára is, aztán csak úgy repülnek a napok egymás után, a varrogatással meg jól elmaradtam, de majd játékon kívül pótolom, és remélem, hogy hamarosan meg tudom mutatni azt a kis figurát, amit a miciféle pályázatra szerettem volna megvalósítani.

Baby on Board és Katica, mint Olvasótárs

2009-08-06T04:45:00.000-07:00

Alapvetően nem szeretek egyszerre, párhuzamosan készíteni ugyanolyan dolgokat, de aztán amikor egymás mellett állnak az egyformademégismás varrományok, akkor azért megdobogtatják a szívemet :o).

Egy meskás megkeresés kapcsán szabtam ki egy újabb "Baba a kocsiban" lógókát, de nem tudtam eldönteni, hogy milyen színben tetszene igazán, úgyhogy végül ezt a háromféle kombinációt készítettem el.
A rózsaszín, virágos háttérrel, igazi kis hercegkisasszonyos, a piros pöttyös kis Piroskáknak ajánlható, akik remélhetőleg nem tévednek el az erdőben (még akkor sem, ha a sok finom eper csalogatja őket ellenállhatatlanul :D), a zöld babakocsis, narancsos cérnával tűzve pedig igazi vagány bébilányoknak készült.

Egy kedves megrendelőm pedig katicás könyvjelzőt kért tőlem, nos, bemutatom katicát, mint olvasótársat, aki szereti a kedves, szép, elgondolkodtató, esetleg romantikus könyveket, és mindig megmutatja, hogy hányadik oldalon tartunk éppen :o).

Rézi narancsban

2009-08-03T06:00:00.000-07:00

Nem ismerek magamra, komolyan, én, aki alapvetően csak olyan dolgokat szeretek készíteni, amiket használni lehet, táskát, meg táskát, és táskát, ezen kívül esetleg kulcstartót, most meg hirtelen semmi sem okoz nagyobb örömet, mint hogy a rézijeimet gyártom, és kifordítom-befordítom, és egy igazi kis személyiség születik a végén, és a múltkor még csak mosolyogtam Szarvasmicin, amikor azt írta, hogy amikor már arca van az állatkáinak, akkor már nem használja őket tűpárnának, tegnap este meg, amikor véletlenül mellészúrtam a tűt, spontán bocsánatot kértem a kis narancshajútól... Lehet, hogy a melegtől vagyok ennyire megzakkanva, de én most imádom ezeket az angyalkákat, imádok velük bíbelődni, és úgy örülök nekik, amikor elkészülnek, mint egy óvodás :o).

A Rézik alapvetően is vidám angyalkák, de ő különösen is mosolygós, szereti a napsütést, kedvenc gyümölcse a sárgabarack, jó szaftosan, és a divattal is igyekszik mindig lépést tartani (ha nem ő diktálja a rézangyaltársadalomban :D), ezért egy kis csipkedíszt is kikönyörgött magának a szoknyájára, olyan deréktájra.

Ha minden jól megy, Spanyolországba repül, egy rokonkislányhoz, úgyhogy már csomagol, és javában igazgatja a frizuráját.
Azért még egy kört türkiz Rézivel is repült, mielőtt végképp elköszönne tőlünk.

(Tegnap este a nagy táskaprojekt után pihenésképpen készült, persze ha tudtam volna, hogy Zorka életében először átalussza az éjjelt, és így nekem lehetőségem van egy nagyobb egybefüggő alvásra, akkor lehet, hogy nem varrok negyed kettőig... :D)

Katicagyár

2009-08-02T11:30:00.000-07:00

A hétvégét tevékenyen töltöttem, olyannyira, hogy tegnap még nagymamai segítséget is igénybe vettem, hogy haladhassak végre a megrendeléseimmel, és ne csak részeredményeket produkáljak minden nap.

Újdonságot nem nagyon tudok mutatni, a katicák uralják a terepet, készült katicás változatban egy már megszokott táska, egy irattartó, egy ovis tornazsák Levinek, és a katica kollekciót kiegészítendő kedves megrendelőm kért még egy zsiráfos táskát is.

A katicás gombot még valamikor Abilétől kaptam ajándékba, csak néhány darab van belőle, úgyhogy féltve őrzött kincsek, de úgy éreztem, hogy Levi (aki mellesleg katicarajongó, piros a kedvenc színe, és ráadásul sikerült megcsípnie az oviban a katica jelet is :D) tornazsákján a legmegfelelőbb helyre kerül az egyik.

Egy kedves Meskás vásárlóm pedig a békás kulcstartója mellé szeretett volna még egy leveles-katicásat is, zöld levéllel, piros katicával, íme ő:

(A fotózóm meg ma nem akar együttműködni, vacakok lettek a képek. Lehet, hogy melege van :D.)

Rézi

2009-07-28T11:13:00.000-07:00

Rézi, igen, mert közben eszembe jutott annak a bizonyos eredetinek a neve is. Sőt, arra is emlékszem, hogy ez a Rézangyal rövidítése :o).
Szóval Rézi gyerekbiztos hajat kapott. Igaz ezzel meg most úgy néz ki, mint egy berepülőpilóta, de hát tökéleteset nem lehet alkotni, úgyhogy én ezzel a két kis copfocskával most alapvetően elégedett vagyok. Bár ennek a problémának a megoldása egy újabb problémát vetett fel: a masni még mindig leoperálható apró gyerekkezek által. Márpedig masni az kell, anélkül úgy néz ki, mint Shrek neje, és még valaki azt gondolná, amit fiúgyermekem, aki félkész állapotban a copfokra megjegyezte, hogy az a FÜLE. Pedig összetéveszthetetlenül haj, nem :o)?
Persze ismét rájöttem néhány technikai fogásra varrás közben, úgyhogy muszáj lesz még egy következő Rézit is csinálnom, esetleg nem zöld hajjal :o).

Fűzfánfütyülő

2009-07-25T14:01:00.000-07:00

Olyat tettem, mint még soha.

Sőt olyat, amiről mindig azt gondoltam, hogy soha nem fogom tenni.
Mert nem vonzott.
Aztán egyszer csak elkezdett nyugtalanítani a gondolat, hogy mégis megpróbálkozom vele.
És már rajzoltam is a vázlatokat.
Akkor még nem tudtam, hogy mi fog kikeveredni belőle.
Aztán egy pénteki találkozás felelevenített bennem egy régi emléket.
Még megboldogult egyetemista korunkban történt, hogy ültünk a kollégiumi szobában, és azzal szórakoztunk, hogy megrajzoljuk a saját őrangyalunkat. Amilyennek mi képzeljük. Az Övé komoly lett, kecses, méltóságteljes. Az enyém meg bozontos hajú, és bolondos, földig érő harangszoknyában, hosszú kezekkel, nagy mosollyal.
Sokáig ott volt a kis rajz az íróasztalom fölött.

És akkor pénteken este muszáj volt megpróbálnom, hogy hogyan is nézne ki textilből.

Nos, ezt a péntek esti verziót inkább titkolom, nem akarom senkinek rombolni a szépérzékét:o). Mondjuk azt, hogy annak a teste és a feje nem tetszett.
Aztán ma este megkíséreltem a javított változatot összehozni. Mert ugye az nem úgy van, hogy megrajzolunk valamit, körbevágjuk, összevarrjuk, aztán akkor olyan lesz a baba, mint a rajzolt képen. De hát ezt elsőre nem tudhatja a tapasztalatlan babavarró :o). Szóval javítgattam a szabásmintán, és az őrangyalka mai változatának már csak a feje nem tetszik :o). Azt hiszem, a testén sikerült eltalálni az arányokat, amiket szerettem volna, a feje viszont még mindig nem az igazi, talán egyszer megálmodom, hogy milyen legyen.
A haja mesegyapjú, egy wamp-os kistündér haját láttam ezzel a módszerrel elkészítve, de ez az én angyalomnál csak egyszeri kényszermegoldás, mert mindenképpen rávarrt hajat szeretnék, hogy az én Majdnemegyévesem is bátran a szájába tömködhesse :o). A haja miatt ez a példány csak lógó dísz lesz, gyermekeim kezébe nem adható.

Úgyhogy ilyen módon, mint még mindig javításra szoruló őrangyal, csak a kép szélére merészkedett be, de azért már feltétlenül meg akarta kicsit mutatni magát :o).

A hőség brekkenő...

2009-07-24T04:43:00.000-07:00

A minden napra egy kulcstartó sorozatban újabb epizódjában ma a Béka mutatkozik be :o).

Macis

2009-07-23T04:08:00.000-07:00

Befejezni persze nem tudom, MERT NINCS ITTHON KULCSTARTÓ-KARIKA, de elkészült a medve prototípus, és én részemről a szívembe zártam, meg Nagyfiú is szemet vetett rá, úgyhogy kénytelen leszek még néhányat gyártani belőle. Meg néhány barisat is. Meg virágosat. Meg mindenféléset, olyan kiváló ötleteket adtatok az előző bejegyzés kommentjeiben :o).

Kis színes

2009-07-22T05:24:00.000-07:00

Annyira jól esett tegnap a rózsás kulcstartót varrogatni, hogy teljesen belelkesültem, és még este kiszabtam neki néhány testvérkét. Aztán ma délelőtt, szégyen ide, szégyen oda, a dvd-lejátszó vigyázott Danira, miközben Zorka aludt, én meg elfoglaltam helyemet a varrósarokban, és csak gyártottam a kulcstartókat. Talán még most is ott ülnék, ha el nem fogyott volna a kulcstartó-karika :o).

Készült néhány virágos-romantikus...

... két vagány, színes...
... és egy próbakatica.

Nagyon szeretem varrni őket, szeretem az egyszerűségüket, hiába próbáltam őket díszíteni, így tetszenek, mindenféle egyéb sallang nélkül.
A katicásnál aztán meglódult a fantáziám, szerintem fogok még próbálkozni ehhez hasonló figurákkal is.

Hamarosan a boltomban :o).

Mindenkinek van egy álma...

2009-07-21T06:07:00.000-07:00

... ami miatt szeretne megtanulni horgolni. Nos, az enyém ez a takaró lett. Még a németországi nyaralás alatt vettem egy - amúgy nagyobb magyar újságosoknál is kapható - Anna magazint, mindenféle szuper kézimunkás ötlettel telit, és első látásra szerelem volt ez a színes, vidám, nyári horgolt takaró.

Aztán heteken át csak nézegettem, lebeszélve magam arról, hogy belevágjak, hiszen azért valljuk be, nem kis munka lenne elkészíteni.

Mostanra azonban eljutottam odáig, hogy elkezdtem kísérletezgetni a blokkokkal, - ha már édesgyermekeim nem nagyon hagynak leülni a varrógép mellé - maradék fonalakból próbálgatom elkészíteni a virágokat, meg négyzeteket, és ha nagyjából sikerül belejönnöm ebbe a kétféle mintába, ami a takarót alkotja, akkor belevágok... egy babatakaróba :o). Az mégsem olyan nagy, és még az is lehet, hogy jövő nyárra elkészül. És hogy a próbavirágok se vesszenek kárba, poháralátétek lesznek belőlük.

És jó sok idő után, ma ismét tudtam varrni egy picit. Egy kedves megrendelőm már elég régen várja a bordó, virágmintás anyaggal kombinált irattartóját, úgyhogy holnap végre fel tudom majd adni.

A türelmes várakozásért pedig - amit ezúton is köszönök - egy kulcstartó a jutalom ;o).

Amúgy meg jól vagyok, nem vesztem el, csak hát nyár van, meg meleg, meg szabadság, meg kirándulás, meg tópart... :o).

Ovis szett

2009-07-10T09:27:00.000-07:00

Egy kedves Blogbarátnőm - vagy nem is tudom, lehet, hogy ez a kapcsolat már ennél több, hiszen már nem csak virtuális síkon létezik :o) - szóval Lepkevár Ricsi nevű lurkója számára készült a szett, aki szeptembertől kiscsoportos ovis lesz, és lombos fa a jele, de emellett komoly medverajongó, úgyhogy egy macinak is feltétlenül szerepelnie kellett valahol a táskákon, még ha csak a lombos fa mögül kukucskálva is.

Ez volt az a szett, ami már elég régóta várta, hogy befejezzem, hát ma sikerült is, mert ma a nyomott időre való tekintettel a kiskorúak egész délután aludtak, mint a bunda. Sőt, megbeszéltem az apukájukkal, hogy ha felébrednek, akkor majd ő gondjukat viseli, míg én a táskák végére érek, de a gyerekek megvártak - az utolsó cérnaszál lecsippentése után ébredt fel a Nagyobbik, hát így kell az apukáknak megúszni a bébiszittelést :o))).

A nagyobb táska belül a szokásos módon kukacolt, és mágneszárral záródik, a kis tornazsák felül összehúzós.

Zorka-sapka

2009-07-09T00:56:00.000-07:00

Ember tervez - ez esetben inkább úgy alakítanám át ezt a bölcsességet, hogy a szülők terveznek, a gyerekek meg megvétózzák a dolgokat - szóval már gondolni se merek rá, hogy mennyi mindent terveztem én a nyárra, hogy mennyi mindent akartam varrni, aztán itt a nyár, és bár még van belőle jó pár hét, egyre reménytelenebbnek tűnik, hogy a varrógép közelébe kerüljek. Oviszünet okán hiába alszik Kisebbik délelőtt, Nagyobbik igényli a foglalkozást, délután felváltva alszanak a Drágáim, este alig bírom őket ágyba dugni, a fennmaradó időben pedig az udvaron lebzselünk, úgyhogy ki kell mondani: a nyár nem kedvez a varrásnak, legalábbis a mi házunk táján. Pedig ötletdömpingem van éppen, fel kéne írnom mindent, hogy aztán majd nyugdíjas koromban megvalósítsam :o). És ráadásul új varrósarkot rendeztem be magamnak - felújították a konyhánkat, és a szép újba valahogy nem passzolt a mindig telelomolt varrósasztal, így új helyre került, és nagyon tetszik ez az új kis zug, gyerekektől elérhetetlen távolban, jó lesz majd ott varrogatni, ha egyszer...
Na, de hogy azért ne maradjak teljesen kézimunka nélkül, kínomban már előkotortam a horgolótűmet (igen, a horgolás nyári sport is, mert azt lehet csinálni úgy is, hogy az ember közben fél szemmel pancsoló gyermekeit figyeli), kinyomtattam egy nyári babakalap-mintát, aztán miután fél napig a mintát silabizálgattam, és csak nem akart belőle kikerekedni semmi szép, megfogadtam anyahajó tanácsát, leültem a fotelbe, magamhoz vettem a tűt és a fonalat, és elkezdtem csak úgy valamit horgolni. Az világos volt, hogy ha fejfedőt akarok, akkor körben kell horgolni, amúgy meg itt kicsit szaporítottam, aztán ott kicsit fogyasztottam, aztán ez a rózsaszín sityak született meg belőle. Mert ugye nincs a Lánynak elég nyári sapkája :o).

Ez a kép közvetlenül felkelés után készült róla, amúgy nem szokott ennyire bambán nézni :o).

De hogy visszatérjek még egy fél mondat erejéig a varráshoz, azért vannak megkezdett dolgaim, egy ovistáska, és egy ovis tornazsák kb 80 %-os készenlétben, és magamnak is kiszabtam egy ruhát, amit még össze kéne varrni. Úgyhogy lenne tennivaló, ha egyszer sikerül rávennem a kölköket egy közös délutáni szunyára, mindent befejezek :o).

Baba a kocsiban

2009-06-28T06:15:00.000-07:00

Nem bírtam megállni, hogy a tegnapi hibákat ma ne küszöböljem ki egy újabb darabon :o).

Unisexnek készült, de azt hiszem inkább kisfiúknak lett ideális.

Kb. 23*18 cm, és mivel nekünk ugye már van egy ilyenünk, ha majd ismét elcsendesedik a gyereksereg, felrakom egy meskapolcra :o).

Baby on Board

2009-06-27T08:58:00.000-07:00

Ez is egy régóta dédelgetett terv volt, és ma határoztam el magam, hogy végre belefogok a megvalósításba.
Remélem felismerhető, de azért biztos ami biztos írásban is szeretném közölni, hogy ez az a bigyó, amit az autók hátsó ablakára fel szoktak akasztani (általában matrica formájában ragasztani), jelezvén, hogy gyerekek is utaznak a gépjárműben, úgyhogy mindenki legyen óvatos. Mert a gyerekes apukák/anyukák figyelme gyakran megosztott, a vezetés mintegy mellékes lesz amellett, hogy az egyik ordító gyereket túl kell harsogni, miközben a másik gyereknek az "Egy kis malac" kezdetű klasszikust éneklik, úgyhogy jobb, ha a többiek különösen is nagy ívben előzik az ilyen jelzésű autókat.

Bevallom, nem vagyok maradéktalanul elégedett a végeredménnyel, egyrészt a két kis figura, akiket varrógéppel "rajzoltam" inkább egy idős házaspárra emlékeztetnek, és nem két kiskorúra (majd ha a férjemet ismeretlenek egyszer csak Daninak szólítják, akkor fogok igazán gyanakodni, hogy valamit nagyon elrontottam), másrészt a színe se lett olyan vidám, gyerekes, mint terveztem, harmadrészt a kivitelezés se tökéletes, és itt elsősorban a körbevarrásra gondolok, ami nem lett szép, egyenletes... az a helyzet, hogy a végén, a kifordításhoz hagyott rést nem tudtam máshogy szépen bevarrni, csak úgy, hogy az egészet körbevarrtam, de így se lett szép, úgyhogy végülis mindegy volt :o).
Azt hiszem, legközelebb majd filc alapra készítem, és akkor a kifordítás problémája rögtön megoldódik.

Tépett vliessel tömött, az ablaküvegre pedig ezzel a nemtudomhogyhívják talpacskával ragad fel, ami a nyaranta elhasznált kb. 5 pár árnyékolóból megmarad.

Ovistáska

2009-06-24T06:44:00.000-07:00

Már többször is írtam arról, hogy Dani fiam zsenge kora ellenére kisovis. Amikor elkezdett járni, varrtam neki egy hátizsákot, a hozzá illő kalappal, ebben a szerelésben rótta kis falunk utcáit egészen az ovi bejáratáig.
Ovis táska is tervben volt, aztán annyi minden jött közbe, hogy ez valahogy elmaradt. És szégyenszemre az én gyermekem egészen idáig egy nylonzacskóban volt kénytelen tárolni a váltóruháját.
Mondjuk egyetlen előnye volt ennek a késlekedésnek: szemügyre vehettem a többi gyerek táskáját, azokat, amiket boltban lehet megvásárolni, és hát nem igazán nyerték el a tetszésemet, úgyhogy azt már tudtam, hogy milyen ovis táskát nem akarok a Daninak.

A történet másik része akkor kezdődött, amikor pár hónappal ezelőtt megpróbáltam egy kézben hordható bevásárlószatyrot gyártani. Aztán amikor kicsit később eltettem a szekrénybe, és éppen passzolt méretben egy gyerek-vállfára, akkor döntöttem el, hogy ez lesz a mi ovistáskánk szabása.
Emlékszem, amikor a bevásálószatyrot varrtam, sokat bíbelődtem a fülével, nem is sikerült szabályosan elkészítenem, és amikor ezt itt elpanaszoltam a blogon, Kicsoda ajánlott egy linket, ahol képekkel illusztrálva le van írva, hogy hogyan kell megvarrni egy olyan ujjatlan felsőt, aminek bélése van, tehát ami nagyjából megegyezik a táskám formájával. Úgyhogy ezúttal a füle is sikeresen elkészült, hála ezért Arcencilnek.

Holnap reggel már visszük is az oviba :o).